Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Bourgeois, Daniel - Török József (ford.): A napkeleti bölcsek a kánai menyegzőre sietnek
52 Daniel Bourgeois epiphaneia-ja felülírja a császári udvar rendtartását, s gyökeresen átalakítja a társadalom életének és rendjének alapelvét. A római világban gyakorolt klasszikus hatalomelmélet liturgikus felforgatásáról lehet beszélni. Még ha nyilvánvalóan könnyebb is a liturgia szimbólum rendszerét használva tárgyalni ezt a kérdést, akkor is megmarad a hatalom alapjára történt rákérdezés, ami a keresztények konkrét viselkedésében új, eredeti elemeket vitt be, s ezek eleddig ismeretlen megoldások keresésére ösztönöztek. Krisztusnak (és nem a császárnak) tulajdonítani az Epiphaneia kizárólagos jogát, önmagában komoly, felelős döntésnek számított.3 2. A TÖBBRÉTŰ LITURGIKUS MEGJELENÍTÉS Erre a mögöttes valóságra feltétlenül emlékeztetni kellett, hogy világossá legyen, nem egyszerűen arról az igényről van szó, hogy a liturgikus ciklusnak Jézus életrajza segítségével történelmi hátteret teremtsenek4; a Natale és az Epiphaneia, vagyis karácsony és vízkereszt a IV. században gyorsan megtalálják majd helyüket a helyi egyházak legtöbbjében, sajátos jegyeket fölvéve. A római egyház liturgiájában Isten Fiának születésére helyezi a hangsúlyt, evangéliumi szakasznak Jézus Betlehemben történt születését és a pásztorok imádását választván, meghagyva a bölcsek imádását és az aprószentek le- gyilkolását a január 6-i vízkereszt ünnepének. Nem minden egyház követte ezt. Az afrikai egyház megőrizte karácsony ünnepét, amelynek során gyakorlatilag a gyermekségtörténet egészét elolvasták, amint Optatus numídiai püspök tanúsítja. 3 Nincs abban semmi meglepő, hogy az alexandriai egyház liturgikus szokását Galliában átvegyék, a birodalomban a kulturális adottságok szokásos továbbadása gyorsabban történt, mint gondolnánk. A liturgikus szokások továbbadását párhuzamba lehet állítani azzal, hogy Szent Ágoston és társai Milánóban ismerték Szent Antal életét Alexandriai Szent Atanázon keresztül, és ezt a történetet Trierből visszajött szerzetesektől kapták. Mivel Ágoston nem tudott görögül, szükséges volt, hogy lefordítsák 386, Ágoston megtérésének éve előtt. Mellesleg az a módszer, ahogyan Ambrus igyekezett Kappadókiából, Szent Baszileiosztól liturgikus szokásokról hirt kapni, ugyanezen kulturális és kultikus csere keretébe illeszkedik. 4 Ez az ötlet makacsul tartja magát, sok keresztény számára a liturgia a Názáreti Jézus dramatizált életrajza. Reméljük, sikerült bizonyítani a karácsony-vízkereszt pontos esete kapcsán, aminek ehhez sémi köze, és az ókor liturgikus újításai nem kapcsolódnak ehhez a problémakörhöz. A keresztény liturgia nem évi, időrendi ismétlése Jézus élete főbb eseményeinek. Húsvét sajátos időbelisége, vagyis együttműködése és feszültsége az evilági idővel, valamint a Mennyei Királyság betörése az idők szívébe azért van, hogy kiragadjon bennünket ebből az időből.
