Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Bourgeois, Daniel - Török József (ford.): A napkeleti bölcsek a kánai menyegzőre sietnek
A napkeleti bölcsek a kánai menyegzőre sietnek 51 kettős értelemmel rendelkezik: ez a natale egyszerre jelentette hatalomra jutását az egész teremtett mindenség viszonylatában megtestesülése által, s ugyanakkor ünnepélyes beléptét e világba. Innen származik az Epiphaneia (a császári udvari rendtartás pontos jelentésű kifejezése) görög elnevezéshez történt rokonulása: e szó kiváltságos módon jelezte a császár megjelenését, bevonulását valamely birodalmi városba, amelynek latinul a manifestatio, apparitio, vagy méginkább az adventus feleltek meg. Ez utóbbi később a karácsonyra felkészítő időszak elnevezésére szolgált. A Natale/Epiphaneia tartalmának egy irányba mutatása a római császári rendtartásban tehát nem véletlen: ezentúl világosan kifejezi, hogy a megtestesülés az Úr igazi megjelenése az ő városa szívében, ami az egymástól elválaszthatatlan Egyház és a teremtett világ. Érthető, hogy a kortársak szívében milyen visszhangot válthattak ki a biblikus szövegek, mint például Izaiás próféciája, amely karácsony napján az ünnepi mise bevonulási éneke lett: Puer natus est nobis et Eilius datus est nobis; cuius imperium est super humerum eius et vocabitur nőmén eius: magni consilii angelus. Úgy kell érteni, prout littera sonat: Gyermek született (natus) nekünk, a fejedelemség (imperium) az ő vállán és az ő neve (= hivatalos címe) a nagy tanács hirdetője. Tehát olyan személyiség, aki az imperium felelősségének teljességét viseli és akinek a földi császár ezentúl csak helytartója, felügyelője, a világgal kapcsolatos terveinek, tanácsainak alávetettje. A Tituszhoz írt levél részleteinek is megnőtt a fontossága, akár az éjféli misén: Apparuit gratia Dei Salvatoris nostri Jesu Christi omnibus hominibus ... ut ... vivamus ... expectantes beatam spem et adventum Domini. Magyarul: Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára ... hogy ... éljünk ... (és) várjuk reményünk boldog beteljesülését, az Úr dicsőséges eljövetelét (adventum; Titusznak írt levél 2,11-12). A latin apparuit ige a görög epephanét adja vissza. A pásztorok miséjében: Apparuit benignitas et humanitás Salvatoris nostri Dei... ut iustificati gratia ipsius, haeredes simus secundum spem vitae aetemae. Magyarul: Üdvözítő Istenünk kinyilvánította (apparuit) jóságát és ember- szeretetét ... hogy kegyelmével megigazuljunk, s az örök élet reménybeli örököseivé váljunk (Titusznak írt levél, 3,4,7). Érezni, hogy nagy a tét: nem csak a természetes vallásosság értelmének átalakításáról van szó, egy átlagos napkultuszról, aminek a leghagyományosabb elemét kell átalakítani, nehogy megtévesztő legyen. Visszafogott módon, de valóságosan a társadalom egy fogalmának az átalakításáról van szó, amely kiegyensúlyozó pontot jelent, s ez a császár személye. Tehát azt kell tudatosítani, hogy az igaz Isten, a Megváltó valódi manifestatio-ja, apparitio-ja,
