Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Cordes, Paul Josef - Szax László (ford.): Don Luigi Giussani: az újraevangelizálás egyik főszereplője
Don Luigi Giussani 179 határtalan sokrétűsége úgy tűnik, lehetővé teszi, valamely időtálló dolog létrehozását. A krisztusi kinyilatkoztatás nem tudja felvenni a harcot a szórakoztató és érdekes dolgok trombitálásával. Kétséges üdvösséghírnökök jelennek meg vagy magát Jézus üzenetét hamisítják. Lehetséges még egyáltalán az ember lelkének olyan rétegeit elérni, melyet megszólíthat Isten szava? A KERESZTÉNY „ESEMÉNY” Mit mondott és tett Luigi Giussani, a pap, hogy hidat verjen a hétköznapi élet ilyenfajta tapasztalatai és Jézus Krisztus személyének kinyilatkoztatása közé? Hogyan sikerült neki, hogy fiatal emberek magukévá tették gondolatait és nem érezték gyámkodásnak, hogy megnyíltak előtte és hogy a hálában nyilvánvalóan megtalálták legmélyebb kérdéseikre és várakozásaikra a választ? Az elhunyt működése minden pedagógust, sőt minden lelkipásztort arra kell sarkalljon, hogy ennek utánakérdezzen. Vajon elárul valamit a titkaiból? Az első közeledést meghívó erejéhez az egyik „Conversazioni”-jában éltem meg. Természetesen nagyon töredékesen fog hangzani az, amit most itt ebből visszaadok. Don Giussani ezt egy csoport főiskolai hallgatónak tartotta 1992 augusztusában. Nem riadt vissza attól, hogy nyíltan helyeselje a saját Én megerősítés iránti emberi vágyát. Csak az ismeri fel önmaga értékeit, aki elfogadja magát és saját lehetőségeit. Csak az, aki meggyőződéssel tudja kimondani, hogy „én”, képes gátlások nélkül „te”-t mondani. Ez a fajta mások felé való odafordulás észrevétlenül megnyit számunkra valami újat: előre nem látható és előre nem látott események történhetnek velem. Valami történik, valami végbemegy bennem. Nyitottá, érzővé, szeretetteljessé vagy részvét-telivé tesz. Betör az életembe és valami ismeretlent mutat nekem. Ezután az esemény után tud csak az ember igazán tisztelettel fordulni énje felé. Ez egyben sejteti azt is, hogy mi a kereszténység. A kereszténység maga is egy „esemény” - valami csodálatos, váratlan, egy felfedezés, amely kívülről jön és megragadja egész életünket. Ezután Don Giussani az elhunyt I. János Pál pápát idézi, aki azt mondta: „Az Egyház - amely szívesen mondja magát modernnek - igazi drámája az a próbálkozás, hogy a Krisztus-eseményen való álmélkodást szabályok által korrigálja.” Micsoda elszegényedés! Pedig ha életünket meglepi egy drámai esemény, akkor azon általában elcsodálkozunk. Krisztus eseményére pedig tisztelettel, megbecsüléssel és figyelemmel válaszolunk, nem pedig szabályokat keresünk benne.
