Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Baslez, Marie-Françoise - Török József (ford.): Az ókori kereszténység szembesülése a görög-római világ sportkultúrájával
Az ókori kereszténység szembesülése a görög-római világ... 163 A görög világban a homéroszi kortól kezdve a sportra nevelés elválaszthatatlan volt a háborúzás elsajátításától, a fegyverforgatás tanulásától. A sport területe tehát csatatér, ez magyarázza meg a páli „jó harc” metafora alkalmazását a keresztény életről szólván: agán és athlon sportversenyre utalnak, és általában bármiféle küzdelemre. A görögök számára a sport tehát leginkább a küzdelemmel volt azonos, amelynek számtalan formáját űzték. Mindenféle sportágat a pedotrib oktatott a sportcsarnokban a hagyományos nevelés keretében, legyenek ezek harci vagy nehéz sportok; így edzettek a hoplitic küzdelemre.9 Vívás, íjászat, dárdavetés, lándzsaforgatás10; testközeli küzdelem puszta kézzel. A görög sportoló mindenekelőtt harcos, aki emblematikus figurának megmaradt; amikor a gimnázium és a felsőbbfokú nevelés, ami az ephebia, a IV. századtól kezdve irodalmi tanulmányokkal is kezdett bővülni. A görög sport eszménye megmaradt az archaikus nevelés eszményénél, amit Homérosz olvasása táplált, ami a kalokagathía1': a sportra nevelés tehát teljes egészében a „szép és jó” ember formálását célozta, akinek meg kellett dolgoznia fizikai formájáért éppen úgy, mint „belső értékéért”, „erényéért” (arété). Ez a fogalom nem pusztán a harcias bátorságot jelentette, hanem az önuralmat is, a hagyomány és a vallás tiszteletét, a város iránti odaadást és a törvénynek való engedelmességet. Mindebből látható, hogy a sztoikus filozófusok és a jámbor zsidók számára könnyű volt elsajátítani ezeket a sporterényeket. A hellénizmus, úgy, amint az Keleten elterjedt Nagy Sándor hódításai nyomában, „agonisztikus” - küzdő kultúra volt, a győzelemre törekvéstől hajtva és a versengésre alapozva. Minden megnyilvánulás a sport vagy a kultúra terén verseny formáját öltötte magára, amelyben az egybegyűlt nép szeme láttára kellett, hogy kiderüljön, a város polgárai közül kik a legkiválóbbak. Az effajta, sportra nevelés az V. század végéig a vagyonos és befolyásos családokra korlátozódott, így adódtak át az arisztokratikus értékek. Szent Pál apostol a görög város sportkultúrájának olyannyira részese, hogy ezt a lélek számára újraértelmezi. Levelei tele vannak a küzdelmek metaforáival. A futás emelkedik ki, részint hogy megjelenítse az apostoli küldetést (Fii 2,17; Gál 2,212); vagy általánosságban a páli közösségek esetében a keresztény élet bemutatásakor (2Tim 4,7-8). A Filippibeli hívekhez szólva A görögök sajátos harcmódja, a nehéz gyalogságé. A harci alakzat neve csapat, falanx. Lásd V. Hanson, Le modele occidental de la guerre, Belles Lettres, Paris 1990. 10 D. G. Kyle, Athletics in ancient Athens2, Brill, Leyde 1998. Első megközelítésként lásd B. Legras, Education et culture dans le monde grec, VIII' siede av. J. C. - IV siécle ap.J.-C., Armand Colin, Cursus, Paris 1998. Önéletrajzi részlet, amit Jeruzsálemben mondott el a második útja végén. Ez megjelenik ApCsel 20,24-ben.
