Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Marsaux, Jacky - Török József (ford.): Sportolás és lelki élet
158 Jacky Marsaux Szent Pál apostol e sportolói magatartásnak lelki értelmet tulajdonít: „Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban” (Fii 3,13-14). Ebben a nagyon ismert részben a sportoló számára egy érdekes különbség jelenik meg: az apostol lendületét nem a győzelem, az „önmaga felülmúlása”12 indokolja, hanem az a vágy, hogy feleljen az Úr hívására, a szeretni-hívásra. 9. Az egyensúlykeresés: A futás kiváló eszköz a stressztől való szabaduláshoz, ahhoz, hogy az ember „jól érezze magát a bőrében”, innen van ennek a ki- kapcsolódásnak ekkora sikere a városiak között. De ha az ember megreked a benyomások-érzések szintjén, egy még nagyobb jótéteménytől fosztja meg magát. Az a jó sportoló, aki ismeri képességeinek határait, aki megtanulja önmagát megismerni és ennek függvényében cselekszik. Szókratész híres mondata: „ismerd meg önmagad” a sportolás esetében nagyon helytálló. A bölcsesség abban rejlik, hogy a sportoló elfogadja saját korlátáit lázado- zás, türelmetlenkedés nélkül. A bölcsességre és kiegyensúlyozottságra törekvés megtalálható Aranyszájú Szent Jánosnál. Arra a tényre hivatkozik, hogy „az ember buzgósága nem elegendő, hacsak nem az isteni sugallat hasznosításában, éppen úgy nem tudjuk az isteni sugallatot kamatoztatni, ha hiányzik belőlünk a buzgóság”.13 A jól megválasztott görög szó (ropé) óhatatlanul is utal a mérleg két tányérjának egyensúlyára, az ember Istentől kapja meg a végső, meghatározó lökést. A sportolás és a keresztény aszkézis tehát ugyanúgy vélekednek az erőfeszítés szerepéről, amelyet nem lehet egyénileg meghódítani, hanem csak fölszabadultan és egyensúlyt keresve. Ez segíti a belső készség növekedését. 10, Az elődök tapasztalataira való támaszkodás: Ami a gyakorlatot illeti, a szabályok, tanúságok, módszerek nem elégségesek. A tapasztalat és az idősebbek józan meglátásai semmivel nem helyettesíthetők. A sport területén idő kell, hogy észrevegyék a hibákat és megtalálják a fortélyokat a fejlődés érdekében. Átedzett évek kellenek a jó technika megtalálásához. Egy könyv, egy szakfolyóirat, egy számítógépes program nem tud helyettesíteni egy jó 12 A sportolók által szívesen alkalmazott kifejezések, szép teljesítményről tanúskodnak. Mások elismerik, hogy van valami, ami meghaladja őket, és a keresztény hívő számára ez a kegyelem. Számukra a sportolás igazi lelki tevékenység. Beismerik, hogy azért, amit Istentől „törékeny cserépedényükbe” kaptak, hálát kell adni, ami az imádság. Jean Chrysostome, Homélies sur Matthieu, h. 82,4 (saját fordítás).
