Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Figura, Michael - Sax László (ford.): Jézus órája János evangéliumában
Jézus órája János evangéliumában 15 Már a perikópa első szavai: a harmadik napon felhívják magukra a figyelmet, különösen, ha összevetjük azokat a történet zárszavaival: Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne” (11). A harmadik nap az első keresztények számára a megszentelt Húsvétot jelentette. A mai napig a keresztények a Credóban megvallják, hogy Jézus harmadnapon támadt fel a halottak közül. Nem kéne tehát a kánai csodát a Húsvét perspektívájából szemlélni? Nem vonatkozik-e ez különösen Jézus órájára, mely Kánában még nem érkezett el? János mindezt annak az órának fényében látja, amikor Jézus földi élete befejeződik: a szenvedés, de egyúttal a megdicsőülés órájában. Ehhez az órához törekszik Jézus élete a negyedik evangéliumban. Ennek az órának a sejtelmes átcsillanása jár át mindent, ami előtte történik. Ebben a fényben szemlélve minden erre az órára mutató jellé (semeion) válik. Kána, ahová Jézus ennek a jelnek a kezdetét teszi (2,11), nyitánnyá válik, hiszen itt megtaláljuk minden más jelnek a csíráját, melyről a jánosi evangélium tanúságot tesz. Kána Jézus «napjának» pirkadata”. János a Jézus órája” kifejezéssel azt a pillanatot jelöli meg, amikor Jézus kinyilvánítja majd isteni és messianisztikus dicsőségét és halálig tartó engedelmességével felismerteti, hogy Isten Fia, aki egy az Atyával. Jézus már tulajdonképpen Kánában kinyilvánítja dicsőségét (2,11), de a teljes kinyilatkoztatás órája még nem érkezett el. Majd csak az utolsó vacsora termében, amikor Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához..(13,1), avatja be tanítványait a lábmosás gesztusával és az utána következő búcsúbeszéddel a húsvéti misztériumba, mely Jánosnál a kereszt, a sír, a feltámadás és a Lélek-kiáradás eseményeiben valósul meg. 3. JÉZUS ÓRÁJÁNAK TÖBBÉRTELMŰSÉGE JÁNOS EVANGÉLIUMÁBAN: A FELTÁMADÁS, AZ UTOLSÓ ÍTÉLET, AZ ÖRÖK ÉLET ÉS JÉZUS BETELJESEDÉSÉNEK ÓRÁJA Az „óra” mint fogalom János evangéliumában többször és különféle összefüggésekben is előfordul, mindamellett mindig szoros kapcsolatban Jézus azon órájával, melyről először Kánában esik szó. Itt most csak Jézus órájának, mely János evangéliumában keretbe foglalja Jézus nyilvános életének elejét és végét, néhány aspektusáról teszünk említést. A felébredésről, vagyis a holtak feltámadásának órájáról, mely egyúttal az utolsó ítélet is, így szól a perikópa 5,19-30: Jézus azt felelte nekik: Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt,
