Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Figura, Michael - Sax László (ford.): Jézus órája János evangéliumában

16 Michael Figura amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyan­úgy a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is élet­re kelti, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiú­nak adta, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát nem tiszteli, aki őt küldte. Bizony, bizony mon­dom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a ha­lottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak. Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszát tettek, az ítélet fel­támadására. Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak aka­ratát, aki küldött engem.” A holtak feltámadásának órája, az Istenfiú hangja meghallásának órája, amely - mint Lázár feltámasztásakor - előhívja a hol­takat a sírjukból (vö. 11,43). Jézus itt arról beszél, hogy nem önmagától, önmagából cselekszik, hanem hogy egységben van a Mennyei Atyával. Ezt a kijelentést egy béna meggyógyításakor tette, Jeruzsálemben, a sahhat, azaz szombat napján. Életre hívás és ítélkezés az a két dolog, amit Isten a zsidó felfogás szerint sabhat napján is megtesz. Pontosan ezeket viszi végbe Jézus is, egységben az Atyával. Döntő fontosságú továbbvitele a zsidó gondolatvi­lágnak abban áll, hogy a jézusi hit már most az örök életet közvetíti és a hívő nem kerül az ítélőszék elé. Mélyebben szemlélve az élet kenyeréről szóló példabeszédet (Jn 6), kide­rül, hogy az idők végezetén a holtak feltámasztása a jézusi hit választásának erejénél fogva csak átmenetet jelent a halál és az örök élet között. Jézus az élet kenyere és mindenkinek életet ajándékoz, aki benne hisz: „De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasz­tom őt az utolsó napon” (v. 54). Jézus és Márta párbeszédében Lázár feltámasztásáról eléri csúcspontját a negyedik evangélista örök életről és a holtak feltámasztásáról alkotott felfo­gása. Jézus válasza Mártának fenséges: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és mindaz, aki él és hisz ben­nem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?” (11,25-26).

Next

/
Oldalképek
Tartalom