Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Erdő Péter: Katolikus nevelés és kultúra: Évnyitó beszéd a Vitéz János Római Katolikus Főiskolán Esztergom, 2006. szeptember 9.
Katolikus nevelés és kultúra 149 nem is érintetlenül, de lényegében megmaradt. Tehát olyan értéket képvisel, amely előtt tisztelettel állnak meg messzi vidékről érkezett kutatók is. Ennek a főiskolának, ennek a konkrét főiskolának sajátos hivatása az is, hogy pedagógusi munkára, szolgálatra, feladatra készítsen fel. Manapság pedig, főleg hazánkban, tudjuk, hogy rendkívül nagy krízisben van az oktatás és a nevelés. Itt megint egy kicsit a felelősséggel van ám a hiba! Sokszor nem látjuk egésznek a világunkat, és ezért azt sem mérjük fel kellően, hogy mi a pedagógus fő feladata. Ki azt gondolja, hogy kirándulásokat kell szervezni, ki azt gondolja, hogy valamilyen akciót vagy versenyt kell rendezni, amitől neve kerekedik, de az alapvető feladat mégis az, hogy megtanítsa az anyagot, és embert faragjon azokból a gyerekekből, akik hozzánk járnak. Tehát a tananyagnak, a konkrét, objektív tananyagnak a stabil megtanítása, és az emberi és keresztény nevelés. Ez a nevelés, természetesen, elsősorban a család joga és feladata, de azért bízzák a szülők a gyereküket az iskolára, hogy az ő szándékaik szerint neveljék őket. Tehát az államnak nem joga az, hogy meghatározza például a nevelés világnézeti irányát. Az a szülő joga, aki a saját értékeit köteles is továbbadni a gyerekeinek. A szülő megbízásából végzi a feladatát az iskola. Éppen ezért, ahogyan a szülők látják a világot, olyan lesz szerencsére - vagy sajnos - az iskoláink légköre is. A pedagógusnak ezért ebben van a különleges szerepe, mert nem biztos, hogy a szülők elgondolkoznak az emberi élet nagy dolgairól. A pedagógus sokszor a szülőket is tudja indirekt módon nevelni. De ehhez az kell, hogy ne a szerény fizetésükhöz mérten becsülje meg a társadalom a pedagógusokat, hanem ismerje el a személyükben és a munkájukban azt a különleges és semmi mással nem pótolható értéket, amit a következő nemzedék nevelésében képviselnek. Tehát azt hiszem, hogy ez is majd egy közös feladat lesz, hogy a semmiből, a saját, egyéni, személyes, szűkös anyagi lehetőségeinkből, a puszta szolidaritás erejéből, az évek során kialakítsuk - legalábbis a mi egyházi iskoláinkban - a pedagógusok jobb megbecsülését. Bízom abban egyébként, hogy egyházi iskoláink pedagógusai számára ez az épület a továbbképzéseknek is rendszeres színhelye lehet. Nagyon fontos kérdés, persze, a kommunikáció, meg a szociális szolgálat, amelynek szintén emberi értékeket kell hordoznia. Nem pusztán pillanatnyi sikerekre vagy gazdasági eredményekre irányul, hanem magára az emberre. Nemcsak az igazságot, hanem a szeretetet is kommunikálni kell. Tehát a gyűlöletkeltés például, lehet, hogy néha éppen nagyon divatos - de sohasem lehet egy keresztény szemléletű kommunikáció tárgya vagy módszere. Sokszor ahhoz kell több bátorság, hogy az ember udvarias és türelmes legyen. Az ellenkezője szinte automatikusan szokott sikerülni. Az emberi
