Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Erdő Péter: Katolikus nevelés és kultúra: Évnyitó beszéd a Vitéz János Római Katolikus Főiskolán Esztergom, 2006. szeptember 9.
150 Katolikus nevelés és kultúra természet rosszra hajló, tehát az igazi bátorság, az igazi helytállás az, ha meg tudunk maradni az igazság és a szeretet útján minden körülmény között. Ez a város, híd-város. Átnéz a Dunán. Ez az épület maga is átnéz a Dunán. Mindannyiunknak, akik itt dolgozunk, tanítunk vagy tanulunk, kutatunk vagy imádkozunk, feladatunk az, hogy mi is átnézzünk a Dunán. Gondoljuk meg a saját történelmünk valóságát, hogyan éltek a kereszténység kezdeteitől együtt a különböző népek, itt a Kárpát-medencében. Fogadjuk el természetes és értékes örökségnek azt, ami valóság. Nem kell kitalálni helyette mást, éppen elég szép, éppen elég tisztességes dolog az is, ha igazi történelmünk alapján, megbecsüléssel tekintünk egymásra. Azt hiszem, hogy az a kiengesztelődési folyamat, amit a Szlovák és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az idén, július 29-én itt, Esztergomban, a Bazilikában elkezdett, nagyon is aktuális, és ha bizonyos áramlatokkal éppen ellenkező irányba mutat is, ez az aktualitását csak fokozza. A napi események jelzik, hogy a szlovák katolikusok, szlovák püspök testvéreink is hűségesek az itteni nyilatkozatukhoz, és jelenleg is megtartják azt a szavukat, amit itt, Esztergomban kimondták: hogy „megbocsátunk, és bocsánatot kérünk”. Legyen ez az épület a történelem közös kutatásának is a színhelye, hiszen mindazok a forrásanyagok, amelyek itt megtalálhatók, az egész térség közös történelmét tanúsítják. Különösen fontos kérdés, hogy ebben a házban, a mai napon megáldhatok egy kápolnát is. Az is hozzátartozik, nemcsak a lelkiségi és továbbképző központ, hanem az oktatási intézményeink arculatához is. A Katolikus Egyetemnek is minden fakultásán van kápolna. Itt valamikor a szemináriumi kápolna a legnagyobb helyiség volt, amely a Dunára nézett. Most ez lett a könyvtárnak az olvasóterme. Egyszerűen azért, mert a különböző intézmények úgy helyezkednek el a házban, hogy nem tudtuk másként megoldani. Viszont Szent István király és a Boldogságos Szűz tiszteletére, ahogyan a régi kápolnát is - új kápolnát szentelünk. Itt lent, az alagsorban lesz a továbbképző központ keretében. Berendeztük, és a plébániákon átmentett régi kápolnai oltárt restauráltattuk, és visszahoztuk ide, ötvenhárom év után. Hányatott sorsú oltár az, mutatja a mi saját sorsunkat is, de mutatja azt az elszántságunkat is, hogy kezdjük mindig újra, ami valóban értékes, ami valóban reményt tud adni nekünk. Az Oltáriszentség jelenléte a házban hitem szerint valódi kisugárzó erő, amely békét, harmóniát, emelkedettséget teremthet ember és ember között. Adja Isten, hogy áldás legyen ezen a szent helyen, a főiskola egész közösségén, és mindazokon, akik ebben a házban fognak dolgozni. Köszönöm szépen a figyelmet!
