Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Willaime, Jean-Paul - Török József (ford.): Az állami iskolák és a vallások a mai Európában
120 Jean-Paul Willaime lástanítás nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kereszténység fokozott módon kerüljön bemutatásra, az 1988-as oktatási törvény pontosítja, hogy a religious education-nek „tükröznie kell azt a tényt, hogy Angliában a vallási hagyományok főként keresztények, ám figyelembe kell venni az országban jelenlévő más nagy vallások tanítását és vallásgyakorlatait is.” Ebben az esetben „a vallásoktatást az állam szervezi és ellenőrzi, a tanárok felkéréséről, kinevezéséről gondoskodik, meghatározza a programokat, jóváhagyja a tankönyveket (néha, mint az Egyesült Királyságban és Svédországban, a vallási közösségek közbejöttével). Ezekben az országokban a vallástant oktatóknak nincs szükségük az egyházi közösségek jóváhagyására. Ez a nem hitelvi alapon nyugvó tantárgy kötelező, de fölmentést lehet kérni alóla. Ez utóbbi esetben nincs megjelölve alternatív tantárgy. A VALLÁSI TANÍTÁS-JELENSÉG TANTÁRGYKÖZI OKTATÁSA A harmadik eset, a vallás, mint jelenség tantárgyközi oktatása Franciaországban került kidolgozásra. Dominique Borne a következőképpen magyarázza a francia megoldás lényegét: „a vallásokról szóló ismeretanyagot integrálni kell a különböző tantárgyakba” anélkül, hogy vallási célokat szolgáló tárgyakká válnának (vagyis a puszta ismeretanyag közlése a cél! - a fordító megjegyzése). A vallási jelenség tanulmányozása a meglévő tantárgyakon keresztül a francia vélekedés szerint azért előnyös, mert nem kíván külön tantárgyat, sem specifikusan képzett tanárokat. Ez a megoldás egész Európában eredetinek mondható, bár a vallásoktatás másutt is a nem hitelvi bemutatás felé fejlődik, vagyis tanítani a vallások sokaságát és néhol a humanista ateizmusokat is. A francia választás ahhoz kapcsolódik, amit Robert Jackson Educating about Religion címkével látott el, a tanítás a vallási jelen- ségre-tényre mint kulturális jelenségre-tényre összpontosít, az ismeretanyag ily módon adódik át. Ameddig az Educating from Religion a vallásból indul ki, a hívek tapasztalataiból (ide értve a tanulókat, valamint családjaikat!) és a vallásoknak a neveléshez és a társadalmi élethez fűződő kapcsolataiból általában; a vallásokról szóló objektív tanítás jobban megközelíti a lényeget (ez az, amit a „vallási jelenség-tény” kifejezés mondani akar). Ebben az esetben az iskola megnyílik a történelem és a kultúra vallásos dimenziói előtt anélkül, hogy a vallásokból és a világ szekularizált látásmódjaiból specifikus tantárgyat alkotna.
