Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Willaime, Jean-Paul - Török József (ford.): Az állami iskolák és a vallások a mai Európában
Az állami iskolák és a vallások a mai Európában 119 nyomás ezeket a kurzusokat is a szekularizálódás felé tolja, bizonyos összejövetelek általános vitákká fajulnak olyan lényegi és időszerű kérdésekről, amelyek a fiatalokat érdeklik. A NEM HITELVI VALLÁSTANÍTÁS A vallástanítás második típusa nem hitelvi alapú, vagyis az előadottakat csak ismerteti, de nem akarja elfogadtatni. Ez a helyzet Észak-Európa protestáns országaiban. Ezekben az országokban a vallástanítás először hitelvi volt, az állam, és nem az egyház felügyeletére bízva. Ez a lutheránus egyházaknak a különböző skandináv államokhoz fűződő kapcsolata, és a Volks- kirche modellje szerinti nemzeti egyházak alapján érthető meg. Silvio Ferrari írja, hogy „ez a hitelvi vallásoktatás lassan nem hitelvivé vált. így Svédországban a vallástanítás eredetileg a protestáns tanítást adta elő, majd átalakult „a kereszténység tanaira” (1919), „keresztény tudománnyá” (1962), vallástanná (1969), végül „az élet és a lét kérdéseinek” tantárgyává (1980). Svédország ezzel rendkívül jellemző példáját adja az eredetileg hitelvi vallástanítás belső keretek közötti elvilágiasodásának. Hasonló jelenség figyelhető meg Svájc egyes kantonjaiban (Zürich, Luzern) vagy Hamburg régiójában, ahol a kurzus elnevezése „vallástan mindenkinek” = Religionsunterricht für alle. Angliában a régi elnevezést - religious instruction - felváltotta a multifaith religious education, és a program tartalmazza az országban jelenlévő főbb vallások elemeit: a kereszténység különböző felekezeteinek tanai, judaizmus, iszlám, hinduizmus, buddhizmus, szikh vallás. Ez a fejlődés hosszú múltra tekint vissza, mivel 1870-től a Cowper-Temple záradék kikötötte, hogy „bármely katekizmust, vagy valamely felekezet tanait tilos oktatni az iskolákban”. Anglia kapcsán elmondható, hogy a vallástanítás belső szeku- larizálódásától jutottak el a multikonfesszionalizmusig. Bár a különböző vallásokról tanismeretekkel szolgálnak a különböző vallású, vagy vallástalan tanulók tömegei számára, erős kényszer létezik, amely nemcsak a prozelitiz- must - új hívek szerzését - tiltja, de bármiféle hitelvi megközelítést is lehetetlenné tesz. Ebből származnak azok a kurzusok, amelyek - Robert Jackson tanulmánya szerint - a kulturális antropológia eredményeit fölhasználják a tanulók lelkiismeretének-öntudatának fejlesztéséhez. A jövendő polgár tiszteletteljesen kötelességteljesítővé válását bontakoztatják ki, és pontosan beépítik ezt a tantárgyat a tanulók nevelésébe, hogy azok a pluralista társadalom polgárságát - polgári létét ily módon is megtanulják. Ez megfelel annak, amit Robert Jackson Educating from religion-nek nevez. A nem hitelvi-hitelvű val-
