Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Willaime, Jean-Paul - Török József (ford.): Az állami iskolák és a vallások a mai Európában
118 Jean-Paul Willaime meghatározásáról és a tankönyvek jóváhagyásáról (Ausztria, Belgium, Ciprus, Csehország, Görögország, Lengyelország, Málta, Portugália, Spanyolország). Bizonyos országokban (például Finnország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Németország, Olaszország) az állam és az egyházak együtt dolgoznak a fent idézett különböző feladatok megoldásán. Ebben az esetben a vallástanároknak szükségük van a vallási közösségek-egyhá- zak által kiállított alkalmassági bizonyítványra (Ausztria, Belgium, Csehország, Görögország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia). Ez a hitelvű vallásoktatás a leggyakrabban fakultatív, illetve opcionális. Ha kötelező, fölmentést lehet alóla kérni (Ausztria, Ciprus, Finnország, Görögország, Málta, Németország, Szlovákia). A hitelvű vallásoktatást szervezési és gazdasági szempontból támogatja az állam (tanárok fizetése, helyiség és idő biztosítása). A gond az, hogy az állami támogatás szelektív és csak bizonyos vallások oktathatók. így fölmerül a szelekció kritériumainak kérdése. (2005:36) Ebben az esetben mindegyik országnak meg kell határoznia, melyek azok a vallások, amelyeket oktatni lehet az állami iskolákban, aminek elvégzéséhez történelmi és mennyiségi kritériumokat kell alkalmazni. Spanyol- országban elismert vallásnak számít a katolikus, a protestáns, a zsidó és a muszlim, történelmi fontosságuk miatt. Nem meglepő az ellenszenv a kisebb-, vagy mostanság megtelepedett vallási közösségek részéről ezen eljárással szemben. De, amint azt Silvio Ferrari megjegyzi, ahol a hitelvű vallás- oktatás létezik, megvan az igény a kis vallások részéről, hogy a többi vallás ellenében terjeszkedjenek (Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban), de elég gyorsan gyakorlati akadályokba ütköznek, mintsem hogy ez a pluralizáció tényleges lenne (az érintett gyerekek kis száma, szétszórtságuk, tanáraik képzése és kiválasztása...). A két hitvallású országokban, mint Svájc és Németország, a hitoktatásban bizonyos katolikus-protestáns ökumenikus irányzat érződik. A hitelvű vallásoktatás egyre inkább magában foglalja az általános vallási kultúra elemeinek ismertetését, valamint más vallások legfontosabb jellemzőinek előadását, ám mindez a tanáron keresztüljut el a tanulókhoz, és a tanár vallásilag elkötelezett. Ezeknek a hitelvi alapon történő vallásoktatási formáknak vallási elkötelezettsége esetenként változik, halványabb vagy erőteljesebb. Bizonyos kurzusok bár hitelvi keretben jelennek meg, lényegében alig van közük a hitelvűséghez. Nem szabad elfelejteni, hogy a hittanároknak figyelembe kell venni a növendékek igényeit, érdeklődését, különben a diákok nem járnak óráikra. A tanulók által kifejtett
