Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Spieker, Manfred - Szax László (ford.): "Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet"
Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet 109 eltúlozva hangsúlyozza Jézus Krisztus üdvöt hozó eseményének jelentőségét és értékét a többi vallással szemben”, természetesen visszautasítják. „Valójában azonban e kifejezések egyszerűen a kinyilatkoztatott igazsághoz való hűséget fejezik ki, mert a hit forrásaiból származnak.” Ezért tehát azt kell mondanunk, „hogy Jézus Krisztusnak egyedülálló és páratlan, csak rá jellemző, kizárólagos, egyetemes, feltétlen jelentősége és értéke van az emberi nem és az emberiség története számára”. Ezen kritika fényében hogy áll akkor a vallások közötti párbeszéd? Van egyáltalán értelme? Tudnak ezek után a felek még egyenrangúan tárgyalni egymással? A vallásközi dialógus II. Vatikáni Zsinat óta többször is hangsúlyozott szükségességét a „Dominus Jesus” nem vonja vissza. A Hittani Kongregáció nyilatkozatában ezt az Egyház evangelizációs feladata részének tekinti, melynek egy másik része a hit hirdetése. Tehát a vallásközi párbeszéd még önmagában nem misszió. A kölcsönös megértést célozza. A felek jobban meg szeretnék egymást ismerni, magukat és a másikat jobban megérteni, „az igazság iránti engedelmes és a szabadságot tisztelő” módon. A vallások közötti párbeszéd előfeltételének az egyenrangúság (paritás), szeretet és a szabadság tekinthető. Ez az egyenrangúság azonban „a felek személyi méltóságára vonatkozik, nem tanításuk tartalmára, még kevésbé az emberré lett Isten, Jézus Krisztus és a többi vallásalapító közötti egyenlőségre”. Az igazság igényének elismerése az alapja a vallások közötti dialógusnak, sőt minden kommunikációnak. Az igazság kérdését a béke óhajának igénye miatt csökkentem, kisajátítani vagy teljesen kihagyni - ez egyáltalán nem támogatja a vallásközi párbeszéd előrehaladását, sőt megsemmisíti azt. Minden vallást egyformán igaznak tartani, mint ahogy a vallások teológiájának pluralista irányzata vallja, „gyakorlatilag azt jelentené, hogy mindegyik hamis”. A Nemzetközi Teológiai Bizottság 1996-ban kiadott „A kereszténység és a vallások” című dokumentuma, illetve a Hittani Kongregáció 2000-ben megjelentetett nyilatkozata, a „Dominus Jesus” megfelelően letisztázták a vallásközi párbeszéd céljait. A Vallások Közötti Párbeszéd Pápai Tanácsa és a Népek Evangelizálásának Kongregációja által 1991-ben közösen kiadott „Párbeszéd és Kinyilatkoztatás. Megfontolások és iránymutatás a vallások közötti párbeszédhez és Jézus Krisztus Evangéliumának hirdetéséhez” című megnyilatkozása is beletartozik azon dokumentumok sorába, melyek hangsúlyozzák a vallások közötti dialógus szükségességét, de egyúttal kiemelik a missziós tevékenység és az igazság kérdésének fontosságát is. Mindenesetre ezek a megfontolások és iránymutatás egy korábbi dokumentum helyesbítéseként és pontosításaként olvasandó, melyet 1984-ben a Nemkeresztények Pápai Tanácsa adott ki „Párbeszéd és Misszió” címen.
