Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Spieker, Manfred - Szax László (ford.): "Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet"
Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet 105 vás a vallások közötti párbeszéd részére. Ennek a dialógusnak központi jelentősége van az emberiség átfogó és humánus fejlődésében, a szociális igazságosságban, a népek és kultúrák közötti békében, az emberi jogok figyelembevételében és a terrorizmus elleni harcban. Már a II. Vatikáni Zsinat is figyelmezteti a katolikusokat a muzulmánokkal való kapcsolatban, „hogy a múltat feledvén, őszintén törekedjenek a kölcsönös megértésre és mindenki számára közösen gyarapítsák és óvják a társadalmi igazságosságot, az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot.” A 2000-es Szentév nagy jubileumának zárásakor II. János Pál pápa arra figyelmeztetett bennünket, hogy a vallások közötti párbeszédet „az egyre jobban kiszélesedő kulturális és vallási pluralizmus” jegyében kell folytatni, hogy „megteremtsük a béke feltételeit és elűzzük a vallásháború nyomasztó szellemét”. A cél, amelyet itt II. János Pál a vallások közötti párbeszédnek ad, azt a benyomást kelthetné, mintha magáévá tette volna Hans Küng „világetosz” elméletét. Ez a benyomás azonban téves. Nem arról van szó, hogy II. János Pál alárendelné a vallások közötti párbeszédet a világbékének, vagy csak arra korlátozná, hogy megkeresse az egyes vallásokban közösen létező etikai maximákat, tehát hogy valamiféle vallások közötti szuperdekalógust hozzon létre. Az ilyenfajta alárendelés a vallások közötti párbeszédet politikai céllá hangszerelné és elvonná eredeti értelmét. A szintén a „Novo Millennio Ineunte” című írásában a pápa arra figyelmeztet, hogy a vallások közötti párbeszédet nem szabad az indifferentizmusra alapozni, de mindig számot kell adnunk arról a reményről, mely bennünket eközben eltölt. Mindez szemben áll azzal, ha a célokat pusztán a világbéke megteremtésének eszméjére redukáljuk. 2. A VALLÁSOK KÖZÖTTI PÁRBESZÉD CÉLJAI Mely célok vezérlik tehát a vallásközi párbeszédet? A világbéke elérése olyan csekély cél lenne, hogy nem elég a vallások közötti dialógus indoklására? Ezt, legalábbis a keresztények közül senki sem merné így kijelenteni, hiszen Jézus maga mondta a hegyi beszédben, hogy boldogok a békességszerzők és ők Isten fiai (Mt 5,9). A világbékét elősegíteni, az integrációt a sokvallású és multikulturális társadalmakban támogatni, a szociális igazságosságot megvalósítani, az emberi jogokat érvényre juttatni vagy a terrorizmus ellen harcolni mind-mind jogos céljai a vallások közötti párbeszédnek. Ez a párbeszéd tehát mindig megegyezésre törekszik és pontosan azt fogja szem előtt tartani, ami „az emberekben közös és ami őket társadalommá tereli össze”.
