Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Spieker, Manfred - Szax László (ford.): "Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet"
Manfred Spieker „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet” A vallások közötti párbeszéd szükségessége, célja és határai A vallások közötti párbeszéd szükségességének, céljainak és határainak kérdését elemezve, három lépésben juthatunk el a válaszig. Miért szükséges a vallások közti párbeszéd? Mik a céljai? Hol vannak a határai? A következő gondolatok kisebb kiegészítéssel ehhez a felosztáshoz igazodnak, de már itt az elején leszögezhetjük, hogy a fent leírt három részkérdés egymástól nem választható el tisztán. Például a szükségességről és a célokról megfogalmazott gondolatokban már ezek határait is látni fogjuk. Az előbb említett kiegészítés ennek a párbeszédnek a formáira vonatkozik. 1 II. 1. A VALLÁSOK KÖZÖTTI PÁRBESZÉD SZÜKSÉGESSÉGE A vallások közötti dialógus szükséges. A Katolikus Egyház szempontjából nézve nem merülhet fel kétség ezzel szemben. Ha az Egyház, mint ahogy a II. Vatikáni Zsinat az Egyházról szóló dogmatikus konstitúciójának elején kifejti, „jelként és eszközként” értelmezi önmagát, az emberek és Isten bensőséges eggyé-válásában és „az egész emberiség egységének” megteremtésében, akkor nemcsak a keresztényekkel való ökumené, hanem a vallások közötti párbeszéd is elemi kötelességei közé tartozik. A zsinat 1965-ben kiadott, az Egyház és a nem keresztény vallások közötti viszonyról szóló nyilatkozatában hangsúlyozza a párbeszéd szükségességét. Arra figyelmezteti a katolikusokat, hogy okosan és szeretettel, párbeszéd és együttműködés által, a keresztény hit és élet tanúságán keresztül ismerjék el és támogassák a más vallások szokásait, szellemi javait és szociokulturális értékeit. Az Egyház a VI. Pál pápa által 1964-ben létrehozott nem keresztények titkárságával, melyből később a Vallások Közötti Párbeszéd Pápai Tanácsa lett, intézményi formát adott ennek a dialógusnak. A Pápai Tanács, a Nemzetközi Teológusbizottság
