Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Bolberitz Pál: Keresztény örökségünk
80 BOLBERITZ Pál lomtól, akkor a vallás pusztán privát ügy. S erről nem szabad beszélni, mert akkor politikailag inkorrekt vagyok, vagy korlátozom a másik személyes szabadságát, befolyásolni próbálom őt, ez pedig nagy bűn a mai divatos közgondolkodás szemében. A következő érték a hátrányos helyzetűek felkarolása. Ezzel kapcsolatban egy olyan visszaélésnek lehetünk tanúi, amelyet úgy nevezünk, hogy uersenyhelyzet. A versenyben mindig csak egy győztes van. Ha megfigyeljük az amerikai típusú versenyideált, ott mindig csak egy győztes van. Ezt a szemléletet ma áthozták Európába. Ahelyett, hogy segítenénk a résztvevőknek versenyezni, a vesztest egyszerűen „leírjuk”. A kilencedik érték volt a keresztény erkölcs, amely úgy értékelődött le, és lett sifrírozva, hogy az igazság és szeretet helyett egyedül csak a győztes igazsága érvényesülhet, a győztes a jó, az „etikus”. A vesztes mindenestül vesztes, és nem illik vele szemben sem méltányosságot, sem toleranciát gyakorolni. A versenyhelyzet vesztese minden esetben abszolút vesztes. Ebből pedig elméleti esélyegyenlőség helyett gyakorlati esélyegyenlőtlenség lett. S végül a tizedik érték, a szó és tett egysége devalválódott és lett sifrírozva olyképpen, hogy más az elmélet és más a gyakorlat. S eljutottunk a posztmodern világunkhoz, melyet az érték- pluralizmus, a relativizmus, a szélsőséges individualizmus és a dekonstruktivizmus jellemez, vagyis minden konstruktív dolgot, amiben valami rend van, valami egységre irányuló mozzanat, azt le kell bontani, és alapjától kezdve újra fel kell építeni. Csak az a kérdés, hogy milyen egyetemesség, milyen egység alapján, s vajon ama egységnek, „tervnek” megvan-e a transzcendens, természetfölötti értéke? Hol van a megoldás? A keresztény értékrend sifrírozása, rejtjelezése, devalválódása, valójában a keresztény értékek de-
