Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Bolberitz Pál: Keresztény örökségünk
KERESZTÉNY ÖRÖKSÉGÜNK 81 formálódása címszó alatt, melyet most már teljesen szekuláris alapon, egyfajta kereszténység nélküli humanizmus formájában, vagyis Istennek tekintett „világiasságnak” tekintenek, s ez a szekularizmusnak, azaz elvilágiasodásnak formájában jelenik meg, ma már úgyszintén a dekonstruktivizmus áldozata lett. Ez a felfogás pedig végső soron a francia forradalomnak az ún. megváltás, szekuláris megváltás reformmozgalmában született, és a „szabadság, egyenlőség és testvériség” jelszavában fogalmazódott meg. Ez viszont nem más, mint devalválódása és sif- rírozása annak a sorrendnek, amelyet a keresztény értékrend így fogalmaz meg: először legyen testvériség. Ott, ahol testvériség van, ott megvalósulhat az istenképiség alapjain az igazi egyenlőség, és ahol igazi egyenlőség van, ott majd nem élnek vissza a szabadsággal. Mit adhatunk? Ezt a megoldást javallja az Egyház Tanítóhivatala is, amikor Európa jövőjéről elmélkedik. Az 1991-ben összehívott Püspöki Szinódus, továbbá II. János Pál pápa „Egyház Európában” (2003) című apostoli buzdítása - miközben folyvást Európa új- raevangelizálását szorgalmazza - reménységgel néz Európa jövője felé. Egyrészt a hívek spirituális elmélyülésében és példaszerű tanúságtételében látja Európa keresztény jövőjének zálogát, másrészt hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Egyház jelen legyen a társadalomban. Főleg az igazság, a communio (szeretetben való együvé tartozás) ügyének ápolásával védheti azt, a szabadságot, melyre „Krisztus vezetett el minket.” Egy olyan egyesülő Európában, ahol a népek érdek-közösséget kívánnak alkotni, az egyház az érték-közösség nemzetek fölötti egységét kívánja létrehozni. Egy olyan európai unióban, ahol
