Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Bolberitz Pál: Keresztény örökségünk
KERESZTÉNY ÖRÖKSÉGÜNK 79 kultúra. Csakhogy van, aki ezt majd meglátja, van, aki majd nem látja meg. S aki még olyan fiatal, hogy ezt még megláthatja, az se biztos, hogy meglátja. Az ötödik pont volt a megváltás és a szabadság témája. A megváltás helyére lépett az önmegváltás, bár Jézus Krisztus bennünket ugyan a bűneinktől váltott meg, de hát ez bizony egy nagy tévedés volt, gondolták egyesek, mert nincs bűn, nincs áteredő bűn, következésképp ami van, az jó. Persze, hogy jó, mivel céljának megfelelő, de az egyáltalán nem biztos, hogy ami ontológiailag jó, az erkölcsileg is jó. Ha pedig én jó vagyok, akkor általában a rossz az mindig a másikban van és a körülményekben lelhető fel. Ki tudja megváltani ezt a világot? Jézus Krisztusnak nem sikerült - mondják ma egyesek - az Egyháznak sem sikerült, változtassuk meg akkor mi a körülményeket. Megváltoztatjuk a körülményeket, és létrejön a szép új világ. Szabadság helyett megjelenik a szabadosság. Erről már az előbbiekben szóltam. Ha a választási szabadságot tekintem a szabadság legtökéletesebb formájának, ez szükségszerűen szabadossághoz vezet, majd anarchiához. Az anarchia pedig szükségszerűen dialektikus feszültségben kiváltja a totalitarizmust és a diktatúrát. A hatodik érték az Isten és a világ szakadékénak áthidalása. Ez úgy devalválódott a szekularizált, elvilágiasodott Európában, hogy külön vannak az Isten-ügyek és külön vannak a világi ügyek, s ezeket ne keverjük össze. Az egyház és állam szétválasztásának eszméje annyit jelent, hogy a vallást és a társadalmat kell szét választani. Ez társadalmi szinten nagy veszélyeket hordoz magában. Itt jutunk el a következő értékhez, a misszió és az inkulturáció értékéhez, amely úgy devalválódott, hogy misszió helyett a vallás magánügy lett. Ha el van választva az egyház, a vallás a társada-
