Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Pfeiffer, Heinrich - Füzes Ádám (ford.): Krisztus teológiai ábrázolásának alapvető pontjai
KRISZTUS TEOLÓGIAI ÁBRÁZOLÁSA... 39 jét és az emberi személy pontos meghatározottságát. Krisztus minden valódi képmására érvényes, amit Krisztus maga mondott a Zsidóknak írt levél elején: egyesíti magában „dicsőségének fényét” és „lényegének képmását” (Zsid 1,3). Az Ószövetség képábrázolási tilalma Általában nem értik jól az Ószövetség képábrázolási tilalmát (Ez 20,4), amelyre minden kor képrombolói oly vak dühvei hivatkoznak. A képmások tilalma mindenek előtt Isten egységét biztosította, és azt jelentette, hogy a Teremtő és teremtménye közötti kapcsolat egyirányú, azt megfordítani nem lehet. Mindaz, amit bármiféle anyagból készíteni lehet, korlátozott. Isten azonban nem lehet korlátozott és körülhatárolt. Ezért nem lehet kimondani a nevét sem, mert akkor a teremtménynek hatalma lenne a Teremtő fölött. Amikor engem a nevemen hívnak, felkapom rá a fejemet, tehát az, aki ismeri a nevemet, valamiféle hatalommal bír fölöttem. Isten nevének szakralitása, vagyis hogy azt nem szabad kimondani, következésképpen párhuzamba állítható az ábrázolás tilalmával. A képmások tilalmának második értelme az, hogy maga Isten képmását az embernek emberré vált Fián keresztül akarta adni. A képábrázolás tilalma szabad teret hagyott a képzeletnek, annak érdekében, hogy ezt az ajándékot minden emberi elme tisztán, távolról és nyugodtan fogadhassa be. Isten ezt a feladatot a zsidókra bízta, választott népére. Amennyiben a képábrázolás tilalmának egy része a következőkben is érvényben marad, akkor ez csakis arra fog vonatkozni, hogy tilos Krisztusról hibás képmást készíteni, vagy pedig tilos a teológiát csak az emberi gondolat szerint művelni. Minden alkalommal, amikor az élő Istennel találkozik az ember, meg
