Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Pfeiffer, Heinrich - Füzes Ádám (ford.): Krisztus teológiai ábrázolásának alapvető pontjai
KRISZTUS TEOLÓGIAI ÁBRÁZOLÁSA... 35 Krisztus valódi képe az egyetlen valódi képe Istennek, és ennek anyagi formába öntése a művészek feladata. Következésképpen nem lehet többé kételkedni azon, hogy vajon lehetséges-e Isten képét megalkotni az emberi művészet eszközeivel. A gond csak az marad, hogyan valósítsuk meg Isten képmását Krisztus valódi képmásán keresztül. Mielőtt azonban választ adnánk erre az alapvető kérdésre, mely mindenekelőtt teológiai probléma, kutatnunk kell a megtestesülés következményeit és rákérdezni: bizonyos hatásoknak milyen következményei lettek az idők folyamán a művészetben? A megtestesülés néhány következménye Már említettük, hogy a megtestesülés egyik következménye az a tény, hogy Istennek csak egyetlen képmása van. Ez nem jelenthet mást, mint hogy O egyénileg felismerhetővé vált, és egyéni arcképpel meghatározható. Máskülönben Isten nem lehetett volna emberré. Duns Scotus, a középkor éles elméjű ferences teológusa kifejtette, hogy Isten egyéni és emberi természetet vett magára. Ezért van az, hogy számos képen a gyermek Jézus meztelenül ül anyja, Mária ölében. Ezeken a képeket többnyire jól felismerhető a ferences hatás. Isten emberré levésében azonban nem csak az egyéni és emberi természet felvételét kell állítanunk, hanem magát az isteni tevékenységet is. A megtestesülés Isten műve, és mindennek, amit Isten tesz, egyetemes visszhangja van, kétségtelenül a üdvösség-ökonómia szerint, de nem az ember közreműködése nélkül. Krisztus halála és feltámadása után Isten üdvözítő tette a mindent átalakító isteni erővel, hála a papságnak, jelen van a
