Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)

2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Pfeiffer, Heinrich - Füzes Ádám (ford.): Krisztus teológiai ábrázolásának alapvető pontjai

36 Heinrich PFEIFFER térkép és a történelem minden pontján. Az, ami a földön a meg­testesüléssel kezdődött, minden időben és a világ minden pont­ján hatékonnyá válik a keresztény papság által. Amennyiben ez érvényes a Krisztus utáni időre, akkor egészen titokzatos módon érvényes arra az időszakra is, amely megelőzte földi életét és az emberiséget megváltó keresztáldozatát. Ilyesfajta jövendölést lát­hatunk nem csak a jövőre nézve, hanem a múltban is Melkize- dek papságában, amely Krisztus papságának előképe. Emlékezzünk tehát: mindannak, amit Isten tesz, egyetemes hatása van, elsősorban is emberré levésének. Most ha ezt az alapelvet Krisztus képmására alkalmazzuk, vagy pontosabban Isten képmására, amely Krisztus hiteles képmásán keresztül va­lósul meg, akkor ennek a képmásnak megalkothatónak kell len­nie a szó valódi értelmében minden Krisztust követő korban, az emberek közreműködésével. Isten valódi képmásának egyfajta előzetes megsejtésével azonban meg kell találnunk már a Krisz­tus előtti időkben és kultúrákban is. Ha felmerül az a priori kö­vetelmény Krisztus képmásáról, amelyet máig nem vagy csak alig vettünk szemügyre, akkor most föl kell tennünk a posteri­ori kérdést ezen követelmény konkrét megvalósításáról. Krisztus képmásának és Krisztus ikonjának teológiai problémája Amióta a görög teológusok a IV. és VI. század között tartott zsinatokon azt keresték, hogyan tárgyalják és fogalmazzák meg az emberi és isteni természet közötti kényes egyensúlyt, azóta folynak viták Krisztus képmásáról mint Isten egyetlen képmásá­ról. Már Euszébiosz is ír Konstantin lányának, Konstanzának ar­ról a nehézségről, hogy lehetséges-e megalkotni Krisztus kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom