Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)

2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Pfeiffer, Heinrich - Füzes Ádám (ford.): Krisztus teológiai ábrázolásának alapvető pontjai

Heinrich PFEIFFER

KRISZTUS TEOLÓGIAI ÁBRÁZOLÁSÁNAK ALAPVETŐ PONTJAI

Bevezetés

Amióta Szent Ágoston leírta, hogy nem ismerjük már Krisztus arcát (De Trin 3,8), és amióta Nagy Szent Gergely úgy vélekedett, hogy a képek az írástudatlanok Bibliája, a nyugati teológia nem értette meg az ábrázolás kérdésének komolyságát.1

Az érvelések többé-kevésbé mindig a következőképpen hangzanak: a megtestesülés tényének eredményeképpen lehetővé vált Isten megismerése, de csak a názáreti Jézus kortársai számára. Azonban nem készült róla arckép, vagy legalább is nem maradt fönn egyetlen korabeli arcképe sem. Ezért a nyugati művészek úgy adhatják vissza Krisztus képét, ahogy nekik tetszik, és amint összhangban van érzékenységükkel és ízlésükkel.

A keleti egyház vitába száll ezzel a fajta krisztusábrázolással, alacsonyabbrendűséget látva benne, szemben Isten megtestesülésének forradalmi eseményével. És visszavág: ha Isten emberré lett, akkor hát a képe is minden időkre adatott, tehát csakis

1 Az olvasni nem tudók Szentírásáról lásd Heinrich Pfeiffer, Biblia Pauperum, in: Dizionario di Omiletica, szerk. Manlio Sodi - Achille M. Triacca, Leumann - Gorle 1998, 197-199.