Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)

2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Schlier, Heinrich - Kürnyek Róbert (ford.): Az új pászka

AZ UJ PASZKA

31

get alapít, s új történelmet és új rendet nyit meg népének. A részesedés ebből a kehelyből beleilleszti mindegyiküket ebbe az új, Istentől elrendelt szövetségbe.

Nem véletlenül csatlakozik ehhez Márknál Jézusnak még egy szava, ami valószínűleg egykor elszórtan és különböző formában a közösségben körbejárt - Pál azonban nem ismerte. A mostani összefüggésben sajátos fénybe állítja ezt az új pászka- lakomát. Ünnepélyes bevezetése a „bizony, mondom nektek”, (vö. Mk 9,1), s így prófétai mondás jellegű, vagyis a kimondottakról Isten maga kezeskedik. Ez pedig a következő: „Többé már nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában” (14,25). Ez búcsúszó. S ez a búcsúzó szó egyben győzelmi szó is. Ennek jelentése először: ez az étkezés illetve ez a szőlőtő itala, és cselekvése egészére érvényes, hiszen Jézus utolsó étkezése a földön. Másodszor: azonban az ő számára létezik egy lakoma Isten országában, „új ivás” „azon a napon” „Isten országában”. Harmadszor: ez az új ivás az előzőnek a folytatása, még ha teljesen más módon is, éppen, mint „új”; ami Isten újdonságában történik, ahol minden új lesz. Végül megvilágítja a régi étkezést, s ezt a mostani evést és ivást, amelyben Jézüs saját magát, testében és vérében kiosztja.

Mindez az étkezés nem csak egy messiási étkezés távlatában történik, s nem csak erre utal, hanem arra a jövendő étkezésre az Isten országában, ami megtörténik már elrejtve és előzetesen ebben a pászkalakomában. Más szóval: mindez a mennyei lakoma fényében áll és már annak megelőlegezése. Ez csak közvetetten következik abból, amit Márk áthagyományoz. Ez volt egyébként az ősközösség felfogása is. Onnét érthető meg például „az öröm”, amiről a ApCsel 2,46 beszél: „házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vet-