Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Schlier, Heinrich - Kürnyek Róbert (ford.): Az új pászka
30 Heinrich SCHLIER A szónak: „az én vérem” van még két kiegészítése, mégpedig egyszer: „amely sokakért kiontatik”. Ez a „sokakért”, - ami sémiül „mindenkiért” - kiontott áldozati vér, amelyben a mindenkiért odaadott élet kiárad. Talán a megformálásra itt is Izajás 53 hatott: „amiért halálra adta életét és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte és a bűnösökért közbenjár” (Íz 53,12). Jézusnak ez az áldozati vére, ami mindenkiért - a bűnök bocsánatára, teszi hozzá Mt 26,28 magyarázva - a kereszten kiömlik, ennek következtében ő valóságosan elveszi az emberek minden gonosztettét és saját életét mindenki javára elveszíti a kehely borával, melyet ő a Tizenkettőnek - benne saját magával - átad. A bor adományával történik ezért minden üdvösség odaadása, amit Jézus a vérében ad oda. Ezzel a borral fogadják a tanítványok a kereszten mindenkiért odaadott életet. Ez valóban ugyanaz az adomány, amit Jézus a kehellyel és a kenyérrel övéinek ajándékoz: ő maga, az ő saját testiségében. Csakhogy a kehely felett mondott szavában, vagyis a bor ajándékában válik világosabbá, ki az, akit magukhoz vesznek: az, aki életét sokakért-mindenkiért kiontja a kereszten. S az, hogy a kehely szavában rámutat: ez az ajándék, amelyben saját magát adja, mindenkit egyesít. De az „én vérem”-nek van még egy második kiegészítése. „Ez az én vérem, az új szövetségé”. Ezzel van Jézus vére - mint Isten népe számára szánt jóakaraté rendelkezésének eszköze - kijelölve arra, hogy ennek a népnek az életrendjét és a történelemben való vándorlását irányítsa. Gondolni lehet emellett Istennek az Izraellel kötött szövetségére és arra a véráldozatra, amellyel Mózes meghintette a népet és megpecsételte azt a szövetséget (Kiv 24,8). Emiatt egyszer Sión foglyai vissza fognak térni (Zak 9,11). Ebben a borban azonban, amit Jézus átad, magát ajándékozza azáltal, hogy új és eszkatológikus szövetsé-
