Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Zupet, Janez - Török József (ford.): A kereszt által jött az öröm a világba
A KERESZT ÁLTAL JÖTT AZ ÖRÖM A VILÁGBA 11 közepette is. Az örök boldogság elővételezését a keresztény ember átérzi még a megpróbáltatások közepette is; ezek „nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtuk” (Róm 8,18). Öröm a szenvedések közepette A keresztény öröm újdonsága az, hogy képes átjárni a legsúlyosabb szenvedést is. A világ azt gondolja, hogy az öröm és a szenvedés összeférhetetlenek. A keresztény ember ugyanakkor a szenvedést elfogadva is örvendezhet. Félreértés elkerülése végett le kell szögezni, hogy nem a szenvedés mint szenvedés fölötti örvendezésről van szó. Mazochista, illetve morbid öröm lenne, és nem egészséges keresztény öröm. A keresztény ember örvendező lehet szenvedései közepette is, amilyen mértékben a hit és a szeretet által kötődik Krisztushoz, az ő megváltó szenvedéséhez. Ha Isten kezéből szabadon elfogadja a szenvedést, akkor társul Krisztus megváltó szenvedéséhez és emberi szenvedése a világ javára válik. Ilyen értelemben a test (az Egyház) szenvedése kiegészíti a Fő, Krisztus szenvedését. A szenvedő ember számára Szent Pál szavai értelmet nyernek: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak a javára” (Kol 1,24). A hívő ember, amennyiben e lelkiséggel viseli el a szenvedéseit, tapasztalatban megismeri és átérzi a szenvedő Krisztushoz fűződő belső ragaszkodását, aki neki erőt ad (vö. Fii 4,13). Ettől a tudattól, ebből a Vele való misztikus kapcsolatból fakad lelkében a legtisztább öröm, az a nyugodt vidámság, ami részvétel Krisztus isteni örömében.
