Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)

2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Zupet, Janez - Török József (ford.): A kereszt által jött az öröm a világba

10

Janez Zupet

A keresztény ember öröme,

mint a Szentháromság boldogságából

kapott részesedés

Isten szentháromságos élete boldog élet, vagyis az öröm örökös teljessége. A három isteni személy szeretete, szabadsága és egysége boldogságuk és örömük kimeríthetetlen forrása. Ez az öröm szentháromságos dimenziója.

Krisztus mint az isteni közösség tagja a Szentháromság öröme és boldogsága teljességének örvend. Az utolsó vacsora utáni búcsúbeszédében - amely az apostoloknak megmutatta a szentháromságos élet mélységeit - az ő „öröméről” is beszélt: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök” (Jn 15,11). Az „én örömöm” kifejezés arra a végtelen örömre utal, amely neki mint Isten Fiának jut a Szentháromság kebelén, és ami állandóan, titkosan vagy rejtetlenúl jelen van az emberi életben is, ide értve még a szenvedéseket is. így jut felszínre az öröm krisz- tologikus jellege, mint Krisztus isteni-emberi személyének alkotó eleme. Az átmenet meglepő: az én örömöm bennetek - a ti örömötök. Az Úr nekünk adja az örömét, amely a mienké lesz; s ez bizonyos lelki közösséget jelent.

Húsvéti misztériumában is saját örömét adja Krisztus tanítványainak, mondván: „hogy örömöm teljesen az övék legyen” (Jn 17,13). Érdekes, hogy a rabbinikus irodalomban az örömre utaló görög kifejezés héber megfelelője többször az eszkatológikus boldogságot jelenti. Isten Krisztus által juttatja ezt az ajándékot - részvételt az ő szentháromságos boldogságában - a tanítványoknak. Az örök boldogság elpusztíthatatlan reménye a keresztény ember számára túláradó öröm forrása és oly hatékony, hogy világoskodni tud a legsötétebb szenvedések, sőt a halál