Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Casel, Odo - Dobszay László (ford.): A liturgikus ünneplésről
26 Odo CASEL OSB hez, s így kifejezi és továbbépíti az Ővele való bensőséges kapcsolatot, azt, melyet hol a „misztikus Test”, hol a „jegyesség” fogalmával, hol más képekkel fejezünk ki. így a misztérium a szükségszerű út a Krisztus Testében való közösség felé. Minden vasárnap (kúriáké, dominica, az Úr napja), tehát az a nap, mely az Úrnak van szentelve, egybegyűjti a krisztusi közösséget az oltár köré, hogy az a szent helyen az ünnepet megülje. S e napot a megszentelt hetes szám lefutása szerint újból és újból meg kell tartani. A szabály- szerű visszatérésben az örökkévalóság záloga és képe rejlik. Az ókori ember számára az év körforgása, a napnak a téli lehanyatlás után mindig újra támadása még inkább ígéretnek számított a világ és az idő soha ki nem alvó életére. Az Egyház számára, mely nem ebben az időbeliségben, hanem a jövendő Aiónban (korszakban) lélegzik, az év körforgásában visszatérő ünnep az isteni öröklét záloga. így ünnepli egyszer az évben kivételes ünnepélyességgel az Úr megváltás-misztériumát. A Pascha (húsvét) a sollemnitas sollemnitatum (az ünnepek ünnepe) és fes- tum summum (a legfőbb ünnep), szigorúan véve a keresztényeknek egyetlen ünnepe, legalábbis a szó teljes értelmében. Ezért hívták az ókorban egyszerűen az ünnepnek (■ sollemnitas, hé heorté). De a sacramenta paschalia, a húsvéti misztériumünnep a maga gazdag liturgikus kidolgozottságában magába foglalja Krisztus üdvösségművének teljességét. Az ünnep ötven napon át (Pentecostes) folytatódik, és az e szóból származó Pünkösd nevével jelzett ünnepnapon fejeződik be. Ez az ünnep tehát a húsvéti
