Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Casel, Odo - Dobszay László (ford.): A liturgikus ünneplésről
A LITURGIKUS ÜNNEPLÉSRŐL 27 misztériumünneplés lezárása, voltaképpen - a szó teljes értelmében - nem tekinthető önálló ünnepnek. A 2. században keletkezett Epifánia (január 6.) ünnepe: az Isten-Királynak, az üdvözítő Krisztusnak a világban való, fényben ragyogó megjelenése. Az Úr tevékenységének kezdete ez, mely születésében és önmaga első kinyil- vánulásaiban mutatkozik meg, de csak halálában és feltámadásában ér céljához. Tehát itt is egy igazi misztérium jelenik meg, igaz, nem abban a teljességben, mint húsvét- kor. A megváltás-misztériumnak bizonyos értelemben kiragadjuk egy részét, és külön is megünnepeljük, - vagy inkább (a görög felfogásnak megfelelően) a megtestesülést is már mint megváltást fogjuk fel. Ez az ünnep is a megváltás-misztérium teljességében, a misében ér csúcspontjára. Itt tehát egy kezdést, az üdvösségmű egy pontját emeltük ki és ünnepeltük különösképpen. Hogy e gondolat később mily gazdagságban bontakozott ki, azt a mai liturgiában szemlélhetjük, mely az „egyházi év” során felbontja részeire a megváltásművet, mint a prizma a fehér fényt. A Krisztus-misztériumnak igen korai kiegészítése volt a mártír-misztérium. Benne az Egyház bizonyos fokig az Ecclesia misztériumát ünnepli, de konkrétan, egyes hőseiben, s éppen ezért eleinte felosztva az egyes egyházaknak megfelelően, kik a vértanúkban saját legszebb virágukat ünnepelték. A keresztény ünneplést itt is teljes tisztaságában látjuk: a vértanúk passiója olyan valami, ami együtt fut Krisztus misztériumával. Náluk is egy tettet ünnepiünk, szenvedésüket és a feltámadáshoz való átmenetüket. Szenvedésük és győzelmük az ünnep liturgikus cselekményében je-
