Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Casel, Odo - Dobszay László (ford.): A liturgikus ünneplésről
22 Odo CASEL OSB ház, a természeti vagy művészeti szépségek szemlélése jelenti számára az ünnepet, az emeli magasabb szintre az ő ünnepnapját. Saját életének fontos dátumait, a nemzet, a társadalom, a művészi vagy tudományos élet nagyságait és eseményeit ünnepli az ünnepnapon. Ez visszagondolás, visszaemlékezés - de valódi tartalom nélkül, hiszen senki sem tételezi fel, hogy azok az események, azok az emberek újra megjelenhetnének az ünneplők között. „Ami elmúlt, nem tér többé vissza”, de „visszatükröződik” a szubjektív emlékezésben. Az utókor emlékezetében a halhatatlanság árnyékát találja meg az ember. Összehasonlíthatatlanul többet jelent azonban ennél is a vallásos ünnep. Az ünnep tárgya: az istenség. Az ünneplő itt nemcsak testi életörömét fokozza, s nem is csak intellektuális vagy esztétikai, sőt végül is nem csupán erkölcsi szellemét éleszti, hanem vallási, isteni eredetű életerejét. Az ünnep az isteni lét kifejeződése és forrása lesz a lélekben. És itt még mindig annyi fokozata van az ünnepnek, ahány foka a vallási életnek és élménynek. Most nem akarjuk ezeket részletekbe menően megkülönböztetni, hanem a vallásos ünneplés legfontosabb közös ismertetőjegyeit akarjuk megadni. Ennek első jellegzetessége az, hogy az isteni élet valamiképpen ténylegesen leidéződik az ünneplők körébe. Az ünnep nem puszta emlékezés, hanem jelenlét. Az istenség megjelenik az ünnepi szertartásban, látható módon, vagy tevékenysége által érzékelhetően. A hellenizmusnak oly gazdagon kifejlett vallási nyelvezete ezt kultikus epifá- niának (megjelenésnek) mondja. Az Isten megjelenik a kultusz szolgái között. Az ember hívja őt: halljad, jöjj, mu-
