Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Casel, Odo - Dobszay László (ford.): A liturgikus ünneplésről

20

Odo CASEL OSB

A LITURGIKUS ÜNNEPLÉSRŐL

A dies festus (ünnepnap) a dies profestus (vagy dies prof anus) ellentéte. Már a vallási terminológia is mutatja: eredetileg minden ünnep alapvetően vallási jellegű. Sőt, az ünnep: dies sanctus, dies sanctificatus (megszentelt nap), tehát a Szent birodalmához tartozott. Vallásos tisztelet vette körül, s mindenféle profanizálást, beszennyezést távol tartottak tőle. Az emberiség fejlődése mind több „profán” elemet vitt az ünnepek megszentelt idejébe. Míg az ókorban voltaképpen minden ünnepet valamifajta vallásos tartalom határozott meg, az újkorban sok olyan ünnep van, melynek már semmiféle vallási vonatkozása nincs, sőt mintha csak - többé-kevésbé tudatosan - valláspótló szerepük lenne.

Mindenfajta ünnep közös vonása, hogy az ember ilyenkor felszabadítja magát megszokott tennivalóitól, s magasabb rendű, szabadabb érzéseknek adja át magát. A szürke hétköznapot, a lenyomó egyhangúságot az anyagi szükségletek gondjaival és terheivel együtt maga mögött hagyja, fellélegzik, és felszárnyal oda, ahol örömet talál. Ennek az örömnek lényege nem az, hogy nem dolgozunk, hanem hogy egy magasabbrendű, a munka átok-jellegétől bizonyos fokig felszabadult tevékenységet végzünk, melyet