Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Schilson, Arno - Török József (ford.): A liturgia a misztériumok hatékonyságának és jelenlétének a helye
16 Arno SCHILSON Először vegyük szemügyre a keresztény közösség rendszeres egybegyűltét minden vasárnap az Eucharisztia ünneplése, a szentmise áldozatának bemutatása végett. Ősidők óta és joggal hívják a vasárnapot az Úr napjának, ami az első köteléknek számít Jézus élete misztériumaival. Mindenütt, ahol a keresztény-katolikus hívek egybegyűlnek és az in persona Christi cselekvő pap nélkülözhetetlen jelenlétében Jézus szenvedésének, halálának és föltámadásának emlékezetét (memoria) beteljesítik, a kereszténység központi misztériumát jelenítik meg maguk között; tehát Krisztus misztériumát a maga mélységében és tágasságában jelenvalóságként megélik. Ezért lehet joggal azt mondani, hogy a vasárnap „a hit Húsvétja”. A szentmisében minden vasárnap Jézus életének, működésének két legfontosabb és legalapvetőbb misztériumát ünnepli a keresztény közösség: a halálának és föltámadásának emlékezetét, beteljesítve ezzel a „hit misztériumait”. A hívek közössége a pappal együtt (nélküle soha!) az üdvösségtörténet ezen eseményeit aktualizálja. Jézus élete misztériumainak hatékony és valóságos aktualizációja megy végbe a konkrét liturgikus forma alatt, és ez minden reflexió kezdete meg vége, ami a vasárnapot, az „Úr napját” illeti. Ebből megérthető húsvét különleges jelentősége. A kereszténység első napjától kezdve az apostolok és a hívők első nemzetékei, meg a nyomukban következők félretették az ószövetségi Pessah ünnepet és helyette Krisztus szenvedését, halálát és föltámadását ünnepelték. Ez a keresztény ünneplés „az üdvösség misztériumait a maguk egységében összegzi, tehát a szenvedés, a halál és a föltámadás egybe foglaltatik, még ha a különféle hagyomá-
