Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Dupuy, Michel - Török József (ford.): Jézus misztériumai
JÉZUS MISZTÉRIUMAI 5 jutni. Nem sok oldalt fog megtölteni írásunk. Csak töredéke lesz mindannak, amit hallottunk, mondtunk. (Hacsak utólag nem találjuk ki, szép kerekded egészre a hallotta- kat-mondottakat. - A fordító megjegyzése.) Jézus osztozik az emberi állapotban, és nagymértékben innen ered homályossága. Szavai, tettei nagyobb részben elvesztek; s noha a legfontosabbak megmaradtak, csak azoknak volt részük ez utóbbiban, amit környezete megjegyzett, mert ő akarta, hogy megjegyezzék, a többi eltűnt a feledésben. Ami pedig azokat illeti, amelyek pontosan megőrződtek, leggyakrabban nélkülözik a személyes hangsúlyt, a szavak melegségét, a beszélő érzelmeit, amelyek biztosan nagyobb benyomást gyakoroltak maguknál a szavaknál, azok tartalmánál is. Márpedig amit az evangélisták ránk hagytak, azok sokkal inkább saját lelkesedéseik vagy hitbéli bizonytalanságaik, és kevésbé Jézus érzelmei. Ez a megállapítás nem a sugalmazottságukat vonja kétségbe, hanem árnyaltabb emberi megközelítést jelent. Az apostolok bizonyosságai, örömei valójában halvány visszfényei mindannak ami Jézusban élt. Meghalt hozzátartozóinkkal kapcsolatban szavaiknál jobban emlékezünk azokra az eseményekre, amelyeket velük megéltünk. Néha bizonyos, pontos pillanatok, momentumok felejthetetlenné válnak anélkül, hogy pontosan el tudnánk azokat helyezni más momentumokkal kapcsolatban. Nem egyszer ez fordul elő az evangéliumokban is, az időbeli tájékozódási pontok gyakran hiányoznak. Tehát bele kell nyugodnunk a Jézusra vonatkozó ismereteink korlátozottságába.
