Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Gál Ferenc: Az áldozat misztériuma
AZ ÁLDOZAT MISZTÉRIUMA 49 Krisztus egész élete önátadás volt. Életének csúcspontja csak olyan cselekvés lehetett, amelyben ez az önátadás tökéletesen kifejeződött. A halálban egészen lemondott magáról, kiszolgáltatta magát az Atya akaratának. Ezért keresztrefeszítése nem volt egyéni tragédia, fölötte nem csaptak össze a hullámok. Előre ismerte szenvedésének részleteit, kitérhetett volna előle és megköthette volna ellenségei kezét. De tudta, hogy vértanúsága új élet forrása: „Ha a földbe vetett búzaszem elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24). A keresztáldozat a Szentháromságnak és az ember Krisztusnak közös műve. Isten kinyilatkoztatta benne igazságosságát, szentségét, szeretetét. Krisztus pedig bemutatta emberi hódolatát és engedelmességét. Isten igazságossága azáltal mutatkozott meg, hogy Krisztus szenvedésében ítéletet tartott a bűn felett. Krisztus magára vette a világ bűneit s úgy állt az igazságos Isten elé. Az erkölcsi rend sérelmét helyreállította azzal, hogy engedelmességével nagyobb hódolatot tanúsított az Atya előtt, mint amit a bűn megtagadott tőle. De halálában benne volt az ítélet is, hiszen az Atya „saját fiának sem kegyelmezett”, hanem odaadta őt mindnyájunkért. (Róm 8,32) Isten a keresztáldozatban szeretetét is kinyilvánította, ítéletét nem a bűnös emberen érvényesítette, hanem Fia /1 i i/i r i. iá ...t — aiuutaiai iuyauLa tsi. r~í sz-eieLtíL Jtílfcí IS, r\TlSZIUS naiala átmenet volt a megdicsőülésbe. Halálához hozzátartozik a feltámadás és a mennybemenetel. Ezekkel mutatta meg az Atya, hogy Fia áldozatában kedvét lelte. A Megváltó keresztjénél áll legélesebben szemben egymással a lázadó ember és a megbocsátó Isten. Isten meg-
