Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Dupuy, Michel - Török József (ford.): Jézus misztériumai

4

Michel DUPUY

tak, már nem az a fiatal, aki volt egykoron. A pszichoanalízis azokat a finom szálakat keresi, amelyek az emberi személyiség bonyolult szövetét alkotják. Ám ez a modern tudomány legyen akármilyen mélyre hatoló is, mindenki megőrzi a maga misztériumát: abban az esetben, ha szabad marad, megőrzi előre-nem-láthatóságát, kiszámíthatatlanságát.

A keresztény gondolkodás kezdettől fogva nevén nevezte és minősítette Jézust, legjelentősebb cselekedeteit nyilvánosan hirdetve; a csodákat, amelyekről Péter beszélt, és leginkább az üdvözítő tetteit: Jézus az Üdvözítő. Vajon nem fedezhetjük föl Jézust olyan módon is, ahogyan mi a hozzánk közel állókat megismerjük? Sokan óhajtották ezt, és Szent Pál szavai táplálták reménységüket: „Én is ismerem majd, amint én ismert vagyok” (lKor 13,22).

Álljunk a valóság talaján. Miként lenne ez itt evilágban lehetséges? Lényegében Jézust az evangéliumoknak köszönhetően ismerjük, amelyek tartalmazzák különböző körülmények között tanítását, szavait, tetteit.

Jézus tömegeket tanított hosszú órákon át. Ám szavai, beszédei, imádságai, amelyek megőrződtek, nem túl hosz- szúak. Valójában szavainak görög nyelvű fordításával rendelkezünk, és az evangélisták a maguk módján adják visz- sza azokat. Ezek a szövegek nyilvánvalóan nem tartalmazzák mindazt, amit Jézus elmondott. Ezen nem szabad csodálkoznunk. Gondoljunk életünk valamely fontos eseményére és próbáljuk meg írásban visszaadni az akkor elhangzottakat; minden kétséget kizáróan néhány kevésbé közhelyszerű, vagy különösen találó mondat eszünkbe fog