Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Gál Ferenc: Az áldozat misztériuma
48 GAL Ferenc AZ ÁLDOZAT MISZTÉRIUMA Ha elfogadjuk Isten emberré levésének tételét, Krisztus kereszthalálának láttára nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy Isten a teremtmény szeme előtt lejátszik egy magasztos drámát, és jelképezi vele irgalmát. Szükség volt-e rá és elérte-e célját? Végeredményben az egész teremtést és történelmet nagy drámának mondhatjuk, amit Isten gondolt el és irányít. Krisztus életében azonban elsősorban azt kell észrevennünk, hogy őbenne az Isten egészen ember lett. Élete nem „megjátszott” emberi élet volt, hiszen ő beleállt a közösségbe és élete a valóságos emberi kapcsolatok szövevényében pereg le, nem díszletek és kulisszák között. Igaz, magával hozza az isteni kezdeményezést, a kegyelem kiáradását, de környezete az a valóságos társadalom, amely tud szeretni és gyűlölni. Kereszthalálának megvannak a természetes okai is. A minden embernek szóló vallási eszme és az egyetemes emberi erkölcs hirdetése miatt kerül ellentétbe népe vezetőivel s mint az igazság vértanúja hal meg. Szenvedését és halálát felajánlotta áldozatul az emberiségért. Az áldozatot igazában azzal vállalta, hogy mindhalálig kitartott az Atyától kapott küldetése mellett: semmit nem vont vissza tanításából és a gyűlöletre is szelídséggel válaszolt, hogy tanúságot tegyen az Atya irgalma mellett.
