Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Cazzago, Aldino - Török József (ford.): A csend a liturgiában
A CSEND A LITURGIÁBAN 45 meg lehet teremteni, merő képzelgés. Mit mondanának az emberek, ha nyíltan értéknek nyilvánítanánk és szabályos időközökben kötelező lenne otthon, az iskolában vagy éppenséggel a vonaton? A csend meg nem értése és a tőle való félelem éppúgy sajátja a fiataloknak, mint a felnőtteknek. A pápa a föntebb idézett Orientale Lumen kezdetű levelében mélységes valóságérzettel írja: „be kell vallanunk, hogy mindannyian rászorulunk az Imádott jelenlététől terhelt csendre (...). A mai embernek, aki nem képes hallgatni, mert fél önmagával találkozni, szüksége van átérezni a csendet, amely értelem után kiált. Mindenkinek, hívőnek és hitetlennek egyaránt meg kell tanulnia csendet teremteni magában és maga körül, mert ez a csend teszi lehetővé, hogy a Másik megszólaljon akkor és úgy, amikor és ahogyan akar, és ez teszi lehetővé számunkra ennek a szónak a meghallását.”28 A csendre való képtelenség, vagy annak nem igénylése a liturgiába is behozta valamennyi negatív hatását: Isten jelenlétének a „tere-térsége” átalakul olyan alkalommá, amikor saját gondolatainkkal foglalkozunk, vagy a szavak áradata - kitölteni az „űrt” - háttérbe szorítja Őt, Akinek szólnia kellene az egybegyűltekhez. Szükséges újra fölfedezni a csend értékét a mindennapok átlag-életében,29 s ha ez lehetséges, akkor a csend a liturgiában is megértet- té és megéltté válik, magasabb, teológiai módon és szinten. A gyakorló keresztény katolikusok számára mindennek fordítva is meg kellene történnie, a liturgia csendjéből ki28 A kiemelést a szerző tette. 29 S. Tamaro, Prefazione a L. Guglielmonti et F. Negri, Gente di cuore, Milan, Paoline, 1999.
