Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Cazzago, Aldino - Török József (ford.): A csend a liturgiában
42 Aldino CAZZAGO osztás, beszéd, rádió és televízió hangereje, a többi gyerek játéka, stb. Az úján érkezett teljes függőségben a többiektől és teljes képtelensége bármit is tenni, jelenlétét állandóan tudatosítja és mindenkitől figyelmet, vigyázást kér. Még ha áldozattal jár is, az újszülött jelenléte a nap minden pillanatát vidámmá teszi, és senki nem tudna úgy élni, mintha nem lenne a csecsemő jelen. Az álom csendjében és felsírásaiban hallatja hangját. Egy szóval: ott van, nagyon is ott van. Minden különbözőség ellenére ugyanezt lehet mondani Krisztusról és a liturgiábani jelenlétéről. A zsinati szöveg állítja, hogy Krisztus „mindig jelen van a liturgikus cselekményekben” ( Sacrosanctum Concilium); ez pedig azt jelenti, hogy ez az éltető és észlelhető a celebráció azon részében, amelynek csend a neve. Az emberekkel ellentétben, Isten nem fél a csendtől. Nyilvánvalóan könnyebb átlátnunk, hogy Krisztus jelen van „az eucharisztikus színekben”, „a szentmise áldozatában”, „a pap személyében”, a „szentségekben” és az „igéjében” (Sacrosanctum Concilium); de ha igaz az, hogy „a csend a celebráció része”, akkor ez azt jelenti, hogy Krisztus a csendben is jelen van, mint a liturgia más részeiben, amikor jelenléte nyilvánvalóbb. A gond nem az ő jelenlétének mikéntjében van, hanem a mi, jelenlétére vonatkozó észlelésünk mikéntjében. A nehézség nem ex parte Dei, hanem ex parte hominis létezik. A csend nem valaminek a hiánya, olyan üresség, amit a papoknak és a hívőknek minden áron meg kell tölteni valamivel, mivel Krisztus ezt már betölti jelenlétével. A Sacrosanctum Concilium 30. pontja megerősíti ezt, és benne semmi önellentmondás nincs: „A hívek aktív részvételét előmozdítandó, megfelelő időben szent csendet
