Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Cazzago, Aldino - Török József (ford.): A csend a liturgiában
A CSEND A LITURGIÁBAN 41 A csend is a lélek magatartása, amit a hívőnek el kell sajátítani, amikor Isten fönsége elé áll: „Maradj csendben az Úr előtt és őbenne remélj” (Zsolt 37,7), és „Csendben maradok, mert Te vagy aki cselekszel”(Zsolt 39,10). Az Istennel beszélni vágyó ember számára nincs semmi rosz- szabb, mint magának Istennek a csendje: „Hozzád kiáltok, Uram, én Istenem, ne fordulj el szótlanul tőlem. Ne légy néma énhozzám, nehogy olyan legyek, mint a sírbaszál- lók” (Zsolt 28,1). De Isten hűséges és irgalmas, nem hagyja el övéit, ezért „jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít” (Sir 3,26). A liturgia csendje Itt és most nem lehet cél végigvenni a csendre és különféle jelentéseire vonatkozó utalásokat, amelyek a különböző liturgikus könyvek praenotanda bevezetéseiben találhatók.23 Elegendő arra a gyakran ismételt állításra utalni, ami szerint „a csend a liturgikus ünneplés része”.24 A következő kérdést lehet föltenni a továbbiakban tárgyalandó kkal kapcsolatban: mi a csend értelme és szerepe a liturgiában, amelynek alkotó része? Amikor egy családban gyermek születik, a család valamennyi tagja változtat viselkedésén, magatartásán: időbe23 E tárgyban lásd: D. Sartore, „Silenzio”, in Dictionnaire encyclopédique de la liturgie; adaptation frangaise sous la direction d’Henri Delhougne, Canada, 1992. Romano Guardini, La Messe (chapitre I, „Le silence”), Paris, 1957, (traduit de l’allemand sur la 4 edition, 1947, par Pie Duployé). 24 A Római Missale általános rendelkezései, 23. Szent csendet kell tartani a maga idejében, a szertartás részeként. Tartalma az alkalomhoz igazodik: a bűnbánatnál és az imádságra való felhívásnál ki-ki magába száll; az olvasmány vagy a homília befejeztével röviden elmélkedik az elhangzottakról; áldozás után pedig szíve mélyén dicséri és imádja Istent.
