Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Cazzago, Aldino - Török József (ford.): A csend a liturgiában
40 Aldino CAZZAGO tömjénfüst védelmező felhőjében, fátylak nélkül szemléli az Örökkévaló orcáját, félelem nélkül, mert az Atya tekintete Őt nem semmisítheti meg (...). A Megváltó főpapi imádsága fölfedi a belső élet misztériumát: az isteni személyek bensőséges egységét és Isten lakozását a lélekben. Ezekben a titkos mélységekben, a visszavonultságban és a csendben készülődik és válik valósággá a Megváltás műve (...). A Megváltás az isteni élet örök csendjében lett elhatározva.20 (...) Egy időre a halál csendje is beborította Krisztust nagyszombatkor, midőn a követ a sír szája elé hengerítették és csend uralkodott.”20 21 „A felséges Jézus a sötétségben sugároz, mint az élet fáklyája. Remegjen a csend a te jelenlétedtől, hogy a világ ne legyen többé üres sír!”22 Végül a Jelenések könyve elmondja, hogy az égi liturgiában, amikor a Bárány feltörte a hetedik pecsétet, csend támadt, mintegy fél órára (8,1). Mielőtt a csend az emberhez tartozott volna, Istenhez és az ő legbensőbb életéhez tartozott. A Jelenések könyvének most idézett mondata így folytatódik: „Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, arany füstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádságával tegye az arany oltárra, amely az Isten trónusa előtt állt. Az angyal kezéből a tömjén füstje felszállt a szentek imádságával Isten elé” (8,3-4). Amint kitűnik, a liturgiánk az égi liturgia tükörképe. Isten jelenlétében könyvet olvasnak, az imádság, a szentekéi is, fölszáll, s tömjén ég, hogy füstje fölfelé törekedjék. 20 Ibidem. 21 S.S. Bartolomeo I, Via Crucis, Meditazioni e preghiere per la Via Crucis al Colosseo (Venerdi Santo 1994), Citta del Vaticano, 1994, p. 119. 22 Ibid., p. 121.
