Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Cazzago, Aldino - Török József (ford.): A csend a liturgiában

A CSEND A LITURGIÁBAN

35

szimbólumokon keresztül történik, mert mi, emberek testben élünk, ami alá van vetve a romlásnak.” (A szent templomról)6

Amikor liturgikus összejövetelen veszünk részt, nem úgy jövünk egybe, mint egy társasház bérlői vagy tulajdonosai, hogy megvitassák közös ügyeiket; hanem mert tudatában vagyunk Istentől kapott, mindig megismétlődő meghívásunknak, Aki azóta, hogy Fia fölajánlásában „egyszer s mindenkorra” (Zsid 7,27) és „örökre” (Zsid 9,12; 10,10) eljött közénk, most az „emlékezetben”7 hív bennünket megújult módon részt venni ebben a fölajánlásban. Ez a „mű”, éppen azért, mert „egyetlen”, szünet nélkül megy végbe a mennyben és itt a földön meghatározott időpontokban.

Ha, amint már föntebb állítottuk, a liturgiánk gyökerei nem itt lent vannak, hanem odaátra nyúlnak, akkor ez azt jelenti, hogy mindaz, ami ebben a liturgiában tétetik és föl- ajánltatik, nem marad meg a földön, hanem följut a menynybe. Ezzel a föltétellel képes az üdvösséget megszerezni azoknak, akik azt végzik. A római kánon szavai ezt csodálatos világossággal tudatosítják: „Mély alázattal kérünk, mindenható Istenünk, szent angyaloddal vitesd áldozatunkat mennyei oltárodra isteni Fölséged színe elé, hogy mindnyájunkat, akik ennek az oltárnak áldozatából részesülve Fiadnak szentséges testét és vérét magunkhoz vesz- szük, a mennyei áldás és kegyelem teljessége töltsön el.”8

6 Idézi R. Taft, Öltre l’orinente e l’ocddente. Per una tradizione liturgica viva, cit., p. 166.

7 Lásd Katolikus Egyház Katekizmusa, 1362-1364.

8 A bizánci liturgiában a Miatyánk elimádkozása után a diakónus imádságának tartalma szerint nem az ember, hanem a Szentlélek az, aki az adományok (kenyér és bor) megszentelését, vagyis átlényegülését véghezvitte.