Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Štrukelj, Anton - Papp Tibor (ford.): Az ikonok szellemi szépsége

AZ IKONOK SZELLEMI SZÉPSÉGE

27

Hogyan lehet tehát ehhez a képek által megjelenített valósághoz eljutni? Erre a kérdésre csak egyetlen válasz létezik: az imádság által. A szakrális művészet célja az, hogy a hívőt Istenhez, a Szépséghez közelebb vigye, aki az ikonfestőt inspirálta. Ha szemlélődve elmélyülünk benne, az ikon beszél hozzánk. „A képek szépsége és a színek arra ösztönöznek, hogy imádkozzak. Ez ugyanúgy ünnep a szememnek, mint ahogy a természet látványa arra ösztönzi szívemet, hogy Istent magasztaljam.”20

Paul Evdokimov ezt fűzi hozzá: „Isten létét az imádás- sal bizonyítjuk és nem más bizonyítékokkal. Ez a liturgikus és ikonográfiái érv”.21 Az ikont a relatív tisztelet, a proskynesis timetiké illeti és nem az imádat, a latreia. Ez utóbbi egyedül Istennek van fenntartva.22

Az ikon ezzel átlépi az idő határait, de nem szakítja meg a kapcsolatot a világgal.23 A természetfeletti valóságot mutatja be és ugyanakkor segíti a keresztényeket, hogy liturgikus lényként éljenek, a Sanctus embereként, ahogy az atyák mondták.

A szellemi ismeret

Az ikonfestőnek könnyek között kell imádkoznia, hogy Isten átitassa a lelkét. „A hétfejezet-zsinaton megállapított szabályok előírják, hogy Isten félelmében kell dolgozni, hiszen »isteni művészetről« van szó. Ez a »szent« ikonfestőtől

20 Damaszkuszi Szent János, De sacris imaginibus orationes, 1. 16, in: PG 96. 1245A.

21 P. Evdokimov, i.m., 28.

22 Mansi XIII, 374 kk. Vő.: II. János Pál, Duodecimum saeculum apostoli levél, i.m., 247-249.

23 Vö.: I. Ouspensky, i.m., 19k.