Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Štrukelj, Anton - Papp Tibor (ford.): Az ikonok szellemi szépsége
20 Anton STRUKELJ tatni: Jézus Krisztust, Isten emberré lett fiát. Az ikon, a szent kép lényegében véve Krisztust mutatja be, őt ábrázolja. A liturgiában minden egyes kép Krisztusra utal, az Istenszülő és a szentek ikonjai is. A II. Nikaiai zsinat így erősítette meg a hagyományt: „... A tiszteletreméltó és szent képeket, csakúgy, mint a drága és éltető kereszt ábrázolásait, akár festve legyenek, vagy mozaikból, vagy valami más anyagból, Isten szent egyházaiban ki kell tenni állványokra és szent ruhákra, falakra és táblákra, házakban és utakra; legyenek azok akár a mi Urunk Istenünknek és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak, vagy a mi Asszonyunknak, az egészen tiszta és szent Istenszülőnek, vagy a szent angyaloknak, vagy minden szenteknek és igazaknak képei. ”3 Az ikon krisztológiai alapja Az ikonromboló harcokban ez a krisztológiai vonatkozás nagyban hozzájárult a probléma megoldásához. A megtestesült Ige misztériumára támaszkodva a VII. egyetemes zsinat Nikaiában (787-ben) az ikonrombolókkal szemben igazolta az ikonok tiszteletét: Krisztus képeinek, de az Istenszülő, az angyalok és minden szentek képeinek tiszteletét is. Megtestesülésével az Isten fia egy új kép-felfogást tett lehetővé. „O (Krisztus) a láthatatlan Isten képmása /eikon/” (Kol 1,15). Ezzel a mondattal Szent Pál azt akarja mondani, hogy Krisztus látható embersége tulajdonképpen az ő láthatatlan istenségének ikonja, képmása. Az ortodoxia ünnepének kontákja így fejezi ezt ki: „Az 3 DS 600; CEC 1161.
