Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Gál Ferenc: Húsvét misztériuma
36 GÁL Ferenc mert hiányzott személyének és küldetésének igazi értékelése. Keresztsége, megkísértése, színeváltozása annyira előre mutatnak a megdicsőülésre, hogy a régi keretek között valóban nem lehetett megérteni őket. Krisztus igazi misztériuma tehát benne volt földi működésében, de addig nem volt mondanivalója a tanítványok számára, amíg a megváltás lényegére nem derült fény. így függ össze a húsvét előtti és utáni idő. A feltámadt Krisztusban hívő közösség tehát nem vehette tudatlanra a názáreti Jézust. A hitét történeti valóságra alapozta. Nem maga a történet szülte a hitet, hanem az a meglátás, hogy a történeti tényekből kicsillan az isteni közbelépés. Az evangélium sorai között felismerjük azt a feszültséget, amely szembeállítja egymással a zsidó és keresztény felfogást. A zsidók vezetői számára a felfeszítés után világos volt, hogy Jézus nem lehetett messiás. Ha az lett volna, Isten nem engedte volna, hogy ilyen szégyenletes véget érjen. A kereszthalál azt bizonyította, hogy Isten eltaszította magától. Ezért maradt botrány a szemükben a felfeszített Krisztusról szóló igehirdetés később is (lKor 1,23; Gál 3,13). A keresztényeknek erre a kihívásra igazolniuk kellett, hogy a keresztrefeszítés nem hiúsította meg Isten tervét, hanem éppen igazolta, s a halál nem azt jelentette, hogy Isten elhagyta küldöttét, hanem azt, hogy alkalmat adott neki műve befejezésére. A feltámadás nem egyszerűen utólagos jóvátétel volt, hanem annak bizonyítéka, hogy Isten személyesen nyúlt bele Krisztus sorsába s olyan kiutat választott, amely valóban megváltást hozott. Szenvedésében és halálában teljesedett a „Jahve szolgájá-
