Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Maxence, Philippe - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Újra megtalálni a liturgia lelkét
ÚJRA MEGTALÁLNI A LITURGIA LELKÉT 15 folytatására buzdítanak. Szerintük még messzebb kellene menni. A liturgikus szakemberek eme többségével szemben habozás nélkül föllépek, mint VI. Pál misszáléjának védelmezője; ugyanis azt tartom, hogy a liturgia igazi szellemének nem felel meg a permanens reform. Ám az is igaz, hogy a Sacrosanctum Concilium dekrétum tökéletes alkalmazása soha nem fog létezni. Törekednünk kell tehát a liturgia szellemének minél tökéletesebb megértésére. Amint már egyszer mondtam, VI. Pál pápa misszáléja, mint ilyen, a celebránsokat eltérítheti a hamis kreativitás irányába amikor kiköti, illetve megengedi, hogy szabadon választhatnak vagy bevezethetnek ilyen vagy olyan elemet a liturgiába. Talán a tanításnak szánt idő hosszúsága is eltúlzott ebben a misszáléban. Túlzottan racionalista folyamatba kapcsolódik be a hívő. Mindig és mindenáron kateketizálni akar ez a szemlélet, még annak a kockázatnak az árán is, hogy az imádság realitását elhomályosítja. P.M.: A következő kérdés kevésbé kapcsolatos a könyvvel, ám érinti a liturgiát. Azokra a katolikusokra vonatkozik, akik az Ecclesia Dei kezdetű Motu proprio előírásai értelmében a zsinat idején érvényes liturgikus rendhez ragaszkodnak. Nyugtalanítja őket azok állásfoglalása, akik megkérdőjelezik helyüket a ma Egyházában. Annak a liturgiának, amit ők celebrálnak, van-e helye és hasznossága az Egyházban? J.R.: Igen, bizonyosan helye van. Nagyon fontos megmutatni az alapvető azonosságot, ami létezik az egyik és a másik rítus között. Nincs törés. Azt a liturgiát, amelynek utolsó formáját 1962-ben kodifikálták, meg kell őrizni. A lelkiség hosszú történetét hordozza. Oly sok szent élte meg ezt a liturgiát, ami az Egyház kincse. Úgy vélem, hogy az Egyház vezetőségének nagyvonalúnak, bőkezűnek kell lennie, és engednie a hívek számára ennek elérhetőségét. Az Egyház kettészakadásának
