Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Maxence, Philippe - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Újra megtalálni a liturgia lelkét

16

félelme, ha ezt a liturgiát nagylelkűen engedélyezik, számomra valóban túlzottnak tűnik. Ha nagylelkűek vagyunk, fölfedezzük, hogy ezek a katolikusok is hűségesek akarnak lenni az Egyházhoz, a püspökökhöz, és akkor ők békében élnek majd az új liturgiával.

P.M.: Ön a könyvében többször utal az iszlámra. Mi a véleménye az Egyesült Államokban bekövetkezett szörnyű támadások kapcsán?

J.R.: Ez a szörnyű támadás rámutat, hogy a gonoszság erői mennyire átjárják a világot és az Isten iránti tisztelet megtagadása magával vonzza az ember megvetését. Egyik oldalon ott van egy fanatizált és beteg vallás. Úgy vélem, hogy egy vallás, amelyik elszakítja magát a Kinyilatkoztatástól, elveszíti a minden egyes emberi személy iránti tisztelet alapelvét, és annak az embernek az érzésvilágához közelít, aki nem ismeri Istent. A jelenlegi helyzet a Hegyibeszéd keretébe helyez bennünket. A rosszat nem lehet legyőzni rosszal. A Hegyibeszéd lelkületéhez kell tehát visszatérnünk.

P.M.: Abban a pillanatban, amikor mi beszélgetünk, az Örök Város szívében, a római könyvesboltok kirakatában ott van az Ön utolsó könyve, Dió et il mondo, amely néhány napja jelent meg Franciaországban, „íme, ilyen a mi Istenünk” alcímmel. Összefoglalná ezt néhány szóban?

J.R.: Ez interjúkötet Peter Seewalddal, akivel „A föld sója” könyvet is készítettem. Seewald számára e két könyv útkeresés Isten és Krisztus felé. Az első könyvben még agnosztikusnak tekintette magát, akiben mégis megvan a vágy, hogy a hiányzó Istent fölfedezze. Azóta visszatért az Egyházba, de szívén viseli a mai, intelligens keresztény ember valamennyi kérdését. Ha az első könyv egy dialógus volt kívülről, az ismeretlen Isten kere-