Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Espezel, Alberto - Csizmár Oszkár (ford.): Megtestesülés, Feltámadás, Eucharisztia
MEGTESTESÜLÉS, FELTÁMADÁS, EUCHARISZTIA 47 Visszatér az Atyához, de úgy, hogy nyilvánvalóvá teszi valóságos, új, igazi, és objektív jelenlétét, amely megegyezik a földi Jézuséval, csak a föltámadás következtében átalakult: Nézzétek a kezemet és a lábamat, én vagyok az (Lk 24,39)1 Ez egy új jelenlét, ami azonban valóságos, fizikai, bizonyos értelemben tünékeny, mozgásban lévő és időleges, mivel már elérkezett a Paraklétosz ideje: Amikor eljön 0, az igazság Lelke, elvezet benneteket a teljes igazságra (Jn 16,5). A Vigasztaló pedig a Szentlélek, akit az Atya az én nevemben küld, megtanít majd benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek (Jn 14,26). Az Úr ezzel a föltámadt testével örökre az Atyához megy, és teret nyit Istenben minden test, minden ember számára. A Föltá- madás-Mennybemenetel nem zárja le a Fiú megtestesülését. Abban a pillanatban, amikor Jézus az Atyához megy, nem ér véget a Megtestesülés. Befejeződik ugyan Jézus status exinanitionisa, vagyis önkiüresítésének állapota, de a teste nem szűnt meg, hanem megdicsőült és megpecsételődött a Szentiélektől, aki ezáltal mintegy Jézus egész életét és személyesen megélt történelmét a beteljesedés visszavonhatatlan véglegességében megörökíti. A Föltámadott Kyrios, vagyis az Úr, és az O Szentlelke a jelenlét új formáját teremtik meg az Egyházban, ahol, amint azt már mondottuk, az üdvözítő test törvénye még fokozottabban érvényesül, különösen az Egyház által celebrált liturgiában. Eucharisztia A Szentlélek erejében azután - epiklézis vagy a Szentlélek lehívása az adományokra a konszekráció szavaival együtt - a Szentlélek felszentelt papja jelenvalóvá teszi a Megfeszített- Föltámadottat az Eucharisztiában, hogy mindazok, akik esznek és isznak Jézus testéből és véréből, ugyanazon Lélek közösségében éljenek - epiklézis az áldozok fölött.
