Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Ruspi, Walther - Mohos Gábor (ford.): A kilencedik és a tizedik parancs
26 Walther Ruspi A Tízparancsolat ma is alkalmazható, mint az élet leglényegesebb szabályainak rövid és hasznos összefoglalója, a keresztény etikának mégis az Isten és a felebarát iránti szeretet kettős parancsa (Mk 12,29-31) felé kellene elsősorban fordulnia. Szeretnénk itt összevetni az Egyház kateketikai tanításának néhány formáját, újraolvasva a Trentói Zsinat után V. Pius által kiadott Római Katekizmust (1566), a X. Pius által kiadott Nagykatekizmust (1905) és a Katolikus Egyház Katekizmusát, amelyet II. János Pál pápa adott ki (1992). A Trentói Zsinat katekizmusa3 „Felebarátod házát ne kívánd; és ne kívánd a feleségét, a szolgáját, a szolgálóját, ökrét, szamarát és mindazt, ami az övé.” A Trentói katekizmus a Tízparancsolatnak a Kivonulás könyvében található változatát hozza, majd rögtön újrafogalmazza azt az ágostoni hagyomány szerint. „Mindenekelőtt jó tudni, hogy ebben a két utolsó parancsban található az ok, ami miatt az összes többit is megtartjuk, mivel ezek arra irányulnak, hogy ha valaki meg akarja tartani a Törvény megelőző előírásait, maximálisan törekedjék, hogy ne legyenek rendetlen vágyai. Akinek ugyanis nincsenek tisztátalan vágyai, a sajátjával megelégedve nem fogja a másét keresni, örülni fog mások gazdagságának, dicsőíti a halhatatlan Istent, a legnagyobb hálával lesz iránta, meg fogja szentelni a 3 A fordítás a következő olasz szöveg alapján készült: Catechismo del Concilio di Trento, Edizioni Paoline, Roma 1961.
