Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Reale, Giovanni - Török Csaba (ford.): Az ember hite és természete a kultúrák között

AZ EMBER HITE ÉS TERMÉSZETE A KULTÚRÁK FÖLÖTT

57

szeríteni és elpusztítani a kultúrát, hanem olyan módon kell tevékenykedned, hogy az a kultúra kifejezze a hit üzenetét. „Ellenkezőleg - mondja a pápa - az üzenet, amit a hívő a világba és kultúrákba visz, a szabadulás igazi formája minden bűn okozta rendetlenségtől [...] E találkozásban a kultúráktól nemcsak semmit sem vesznek el, hanem épp ellenkezőleg, biztatást kapnak, hogy nyíljanak meg az evangélium igazsága előtt, amelyből ösztönzést nyernek a további fejlődéshez” (71. sz.).

A Szentatya ezen felül kidolgoz néhány pontosítást, amelyek megértetik, mi az alapja és teoretikai alátámasztása utazásainak.

Szól a Kelethez, különösen Indiához, Kínához, Japánhoz és szól Afrikához. Valóban, a különböző kultúrák eltérő módon fejezik ki az emberi lélek közös szükségeit.

íme a harmadik évezred kulcsfogalmai közül az egyik, amelyet nem könnyű megérteni: „amikor az Egyház olyan nagy kultúrákkal találkozik, melyekkel korábban nem volt kapcsolata, nem vetheti el mindazt, amit a görög-latin gondolkodásba történt inkulturációja során elsajátított. Lemondani erről az örökségről ellentmondana Isten gondviselő tervének, aki az Egyházat az idő és történelem útján vezeti. Ez a szabály egyébként minden korszak Egyházára érvényes, a holnap Egyházára is, mely úgy fogja érezni, hogy gazdagodott a keleti kultúrákhoz történő mai közeledésével” (72. sz.).

Vagyis Krisztus Kinyilatkoztatásának úgy mondhatnánk „meta-kulturális” értéke van. Nem bilincseli meg a kultúrákat, s maga sem kerül bilincsbe általuk, az igazság felé való megnyílásra ösztönöz, és új utakat nyit meg.

Az Enciklika ezen üzeneteinek ösztönzésképpen kellene hatniuk nem csak a teológusok, hanem mindenki számára.

Szeretnék egy kis kitérőt tenni: egy a Lago Maggiorenél tett látogatása alkalmával valaki értesítette Martini bíborost, hogy