Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Dobszay László: Korunk egyházzenei problémái: magyar tükörben

38

Dobszay László

6. A kutatás világossá tette a magyarországi liturgia és liturgikus ének sajátságait és sajátos értékeit. Természetes volt, vagy lehetett volna az a kívánság, hogy ha a Szentszék megadja a jogot különféle afrikai néger törzsek pogány hagyományainak a liturgiába való beillesztésére, akkor legalább ennyi élettér a legalább másfélezer éves tradícióra építő ezeréves magyar kereszténységnek is megadassák.

VI.

Gyakorlati kérdések: az egyensúly követelménye

Közben kutatók, gyakorló zenészek, egyházzenészek, s néhány pap részvételével a 60-as évek vége felé munkacsoport alakult azzal a céllal, hogy a zsinat szellemének jobban megfelelő egyházzenei reform esélyeit kipuhatolja, kikísérletezze. Eleinte az országos katechetikai bizottság zenei szakcsoportjaként (az állami szervek elől rejtve) végezte munkáját, s termette meg első eredményeit. Amikor az egyházpolitikai helyzet enyhülni kezdett Magyarországon, s a püspök kar bizottságot jelölt ki az énektár reformjára, ennek tagja lett Rajeczky Benjamin, később a munkacsoport néhány további tagja. Eleinte csak a régi énektár kisebb retusálásáról volt szó, világossá vált azonban, hogy - bár annak anyagát is át kell menteni -, új énektárra van szükség. Az új énektár 1986-ban a Magyar Katolikus Püspöki kar engedélyével alternatív népénektárként megjelent. Mivel a munkacsoport kezdettől úgy tartotta, hogy a liturgia teljes restaurációjában a mise és a zsolozsma egyenrangú elemek, a Szent Ágoston Liturgikus Mozgalom keretében tovább dolgozott egy - a római egyház ősi rítusát, a magyar hagyományokat és a Liturgia Horarumot egyaránt figye-