Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Dobszay László: Korunk egyházzenei problémái: magyar tükörben
KORUNK EGYHÁZZENEI PROBLÉMÁI: MAGYAR TÜKÖRBEN 33 Hogy csak egy példát mondjak: az egyházzenészek sok prozódiai skrupulusa vezethető vissza erre az alapvetően hamis beállítódásra. i) A népzene egyik legfontosabb tanítása a típus és egyediség viszonyának feltárása a régi zenei stílusokban. Az opus ezekben nem az egyedi alkotás, nem a zenei személyiségnek lezárt kompozíciója. Ahogy a görög templom egy kánont képvisel, mely különböző helyeken különböző módokon valósul meg, s mindig azonos marad, noha mindig más, ugyanúgy a népzene és liturgia klasszikus korában zenei kifejezés, műfaj adott típusa a tökéletes, perfekt alkotás, mely más és más szövegekkel együtt járva, más és más alkalmakkor, sőt más és más közösségekben mindig új létre születik. Nyilvánvalóan ez tette lehetővé azt az eljárást, amit első, orthodox útnak neveztünk: az adott idiómák újra születését egy új kultikus nyelven. E tény jelentősége felmérhetetlen akkor, amikor új liturgikus zenei nyelvek megszületéséről van szó. j) Végül a magyar népzenekutatás az egyházzenét megajándékozta egy konkrét anyaggal is: az egyházi népénekgyűjtések több tízezres halmazával. Már Kodály több száz vallási népéneket gyűjtött, majd a második világháború után e szám sokszorosára gyarapodott. A gyarapodás nem csak mennyiségi. Rendezett, elemzett gyűjtemény keletkezett a Magyar Tudományos Akadémián, mely lehetővé tette a tételek stiláris, történelmi, szociológiai és esztétikai értékelését is. Kiderült, hogy bár a magyar népzene becses ősi dallamkinccsel rendelkezik, a vallásos egyházi népének ezzel csak ritkán, többnyire csak a már említett általános alapok tekintetében találkozik. Tehát a vallásos népének nem a magyar népi zene fejleménye (ahol hasonlóság van: szinte mindig kideríthető a világi zene rituális gyökere), hanem a népzenén belül elkülönült repertoár.
